Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
A Fehérvári keresztes konvent Gerenasra vonatkozó 1264. évi oklevelében ez olvasható: „quae quidem terra computata est coram testimonio homininostri .. .". 58 A Budai káptalan Mogomérfelderre vonatkozó 1283. évi oklevelében így: „quantitatem autem dictarum ... terrarum sicut idem homo noster dixit.. .". 59 IV. László Inkére vonatkozó 1288. évi oklevelében ez áll: „dixit idem homo noster, quod sicut idem homo vester" etc. 60 Pál országbíró a Fehérvári káptalanhoz intézett 1327. évi parancslevele szerint: „ambarum parcium nomines, regii vestro testimonio mediante, convocacionibus commetaneorum et vicinorum suorum factis" etc. 6 1 A Boszniai káptalanhoz küldött 1332. évi parancslevelében pedig ez áll: „unacum aliis probis viris ibi adducendus ... mensurando, deum prae oculis habendo". 62 A Váci káptalan Romhányra vonatkozó 1335. évi oklevele szerint: „presentibus dictis nobilibus, homo domini regis et testimonium nostrum mensurarunt." 63 Garai Miklós nádornak a Nyitrai káptalanhoz intézett 1379. évi parancslevele pedig említi az ügyfeleket, illetve „earum legitimi procuratores"-t. 64 Tehát a mérést (mint a becsűt) a királyi és a hiteleshelyi ember végzi a felek, illetve a prókátoraik és a hites tanúk részvételével. Az utóbbiak szomszédok, környékbeliek, akik a helyi viszonyokat, szokásokat jól ismerik, és valószínűleg konyítanak a földméréshez is. Hasonlót kell mondanunk a két hivatalos ügyintézőről. Egyesek gyakorlatot szereznek a földmérésben, így ilyen ügyek intézésére azután csak őket küldik ki. Vannak még olyan résztvevők is, akiket az oklevelek nem említenek. Néhány férfijobbágy, akik a mérés manuális munkáját (ld. később) végzik. Ez alól azonban van kivétel, amidőn ezt a munkát maguk az ügyfelek végzik. Nyilván nem véletlenül. Garai Miklós nádor a Nyitrai káptalanhoz Lelóc becsűje ügyében intézett 1379. évi parancslevelében így rendelkezik: „regali mensura ubique mensurando commi tientes tamen, quod unum finem ipsius mensura una pars, alium autem finem eisdem altera pars earum legitimi procuratores ad manus ipsorum recipiendo ... mensurare deberent", és a káptalan jelenti a végrehajtást: a mérték, ti. a kötél (ld. később) egyik végét az egyik, a másik végét a másik fél embere cipelte a kezében, és úgy mértek. 65 A földmérés eszköze általában a legcélszerűbb mérőeszköz: a kötél. „Corda trahendo", vagyis kötelet cipelve mérnek, írják az oklevelek. Ez a mérőeszköz, mint a kötélnél részletesen kifejtem (ld. 3.24), vastagabb, erős, hosszú zsinór. Vastagsága maximálisan 10 mm lehetett. Konkrét hossza részint a mérendő terület felszíni adottságától, részint és inkább az alkalmazott rendszer mértékegységétől függött. Ez leginkább az öl. Ennek egész számú, az adott méréskor meghatározott többszörösének megfelelő a nagyság. Esetenként változó tehát. Volt azonban hivatalos mérőkötél is (ld. 3.24), amelyet — mint Pál országbíró is 1336-ban 66 — lepecsételt zacskóban küldtek meg a méréshez. Ennek hossza hivatalos kellett legyen, a királyi mértékrendszemek megfelelő, tehát a királyi öl (ld. 329.3) vagy a királyi hold (ld. 4.27.3) alakíthatták a nagyságát. Az ölnek megfelelő, így kb. 3 m-es kötél azonban nem célszerű a földméréshez. Inkább a királyi hold alakíthatta, annak elvi etalonja: 12 X 72 királyi öl. Ehhez legcélszerűbb a 12 királyi öles (37,5 m) vagy a 24 királyi öles (75,0 m) nagyságú kötél. Az egyéb ismert kötélnagyságok is ez utóbbit valószínűsítik (ld. 4.32). A 12 öles kötél egyszer véve kiadta a királyi hold szélességét, hatszorosa
