Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
szótárainkban ligo. Okleveleink is ez utóbbiakat használják - a fossor név nem fordul elő —, s körülírással fejezik ki a lényeget. A földmérték ugyanis munkaigény, mégpedig a művelő (ápoló) munka, illetve ennek eszköze szerinti mérték, egysége pedig a munkaegység: az 1 ember (és eszköze) által 1 nap alatt elvégezhető munka, neve pedig a munkaeszköz, illetve művelő ember neve lett. 382 A mi korszakunkban azonban az eszközhöz tartozó egységnyi terület: kapaalja, az ekearjához és a kaszaaljához hasonlóan. De nem honosodott meg olyan mértékben, és hamarább vette fel a rövidebb nevet: kapás, mint a hasonlóan átalakuló kaszaalja a kaszás nevet. Továbbá: különbség az előbbiekkel, főleg a kaszaarjával szemben az, hogy a kapaalja (kapás) korszakunkban — később sem — nem kizárólagos földmértéke a művelt területnek, a szőlőnek, csak egyik ritkábban használt a sok közül: fertály, icce, média, oktál, pint, szőlő, veder (ld. 4.26, 4.28, 4.34, 4.40, 4.41, 4.45,4.48). A latin terminológiát vizsgálva első adatunkat az Almádi konvent 1272. évi okleveléből kapjuk: „quandam vineam . .. ligonio ... sex hominum valentem". 383 A nagyságot tehát körülírja: x ember kapájához való. Hasonlóan körülír Zágráb város bírósági könyvének 1376. évi egyik bejegyzése: „vinea ad XVHI ligones". 384 Vagyis: szőlő x kapához a meghatározás. Harmadik fajta körülírás, így meghatározás olvasható az Egri prépostság javainak 1566. évi összeírásában: „per .., horhines ... fodi potest". 385 Tehát: x ember által kapálható. A magyar név első előfordulása nem mérték-, hanem személynév. II. Béla 1138. évi dömösi adománylevelében található: „In (villa) Dad. Dániel Glombudi CapasSebudi" etc. 386 De még a XTV. században is személynévként fordul elő, pl. a Pécsváradi konvent 1354. évi oklevelében: Kapás Tamás. 387 A XVI. században is inkább a latinnak megfelelő körülírást alkalmazzák. Amit pl. Rezi 1560 körüli urbáriumában olvashatunk: „kapálja kapás 40, 50" stb. 388 Vagy pedig x ember kapálhatja, illetve teszen x ember kapálást a meghatározás. Ritkábban fordul elő a földmérték konkrét megnevezése, amit először Teryek László zalai javai 1573. évi összeírásában olvashatunk: „tezen kapallyath".. 389 Vagyis az egységnyi területnagyság neve, így a szőlő földmértéke: kapaalja. Német neve nem fordul elő. A német nyelvterületen más mértéket használnak. S éppen ezért közbevetőleg meg kell jegyeznem, mert félreértésre ad alkalmat, hogy Zimányi Rohoncra vonatkozó művében Wolfau és Bachselten kataszteri lapjainál az 1540. évi urbárium alapján azt az adatot közli, hogy 30, illetve 60 „kapás" szőlője volt. 390 Az eredetiben - német nyelvű - viszont „tagwerch" szerepel, 391 ez pedig napszám A kapás németül a következő századtól kezdve Hauer volt (ld. 4.37). Horvát nyelvterületen viszont motika (kapa) a neve. A XV. század második felétől kezdve ott a szőlő egyik földmértéke. 392 A kapaalja nagyságára vonatkozóan alig van adatunk. Az oklevelekbe a körülírásnak, illetve e meghatározási formának megfelelően a szőlő területéről azt írták be, hány ember kapálja. így az első előfordulásnál is. Az Almádi konvent említett 1272. évi oklevelében: „quandam vineam suam nagscelev vocatum ligonio sex hominum
