Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

1. BEVEZETÉS

teljességre törekvőén még senki sem foglalkozott — kevesebb idő szükséges, ezzel kell tehát a munkát kezdeni. A problémát akkoriban így fogalmaztam meg: napjainkban még az osztrák földmértek-rendszer — lényegében a katasztrális hold — dívik,

4 azt kell megállapítanom tehát, mikor, hogyan vettük át ezt a rendszert, így megismerhetnénk a hazai rendszert az átváltás időszakában. Rendeletet nem találván, olyan országos összeírást kerestem, melynek segítségével a témát megközelíthetem. Első alkalmas forrásnak a József-féle 1784. évi kataszteri összeírást dolgoztam fel, eredményét 1971-ben publikáltam.

5 S mivel meggyőződhettem arról, hogy 1784-ben még nem használtuk az osztrák rendszert, és azt az összeírás alkalmával sem tudták elfogadtatni, következőnek az 1828. évi összeírást dolgoztam fel, s e munka eredményét 1973-ban adtam közre.

6 Ennek alapján tapasztalhattam, hogy még 1828-ban is a hazai rendszer dívott. További kutatásokkal aztán sikerült megállapítani, hogy az osztrák rendszer, a katasztrális hold a XIX. század második felében, a második kataszteri felmérések során váltotta fel a hazai rendszert. A további feladat így egyértelmű lett: a hazai földmértékeket feltárni a feltehető kezdeti időtől. Mivel azonban földmértékeink egy része ténylegesen területmérték is volt, azt pedig hosszmértékkel mérik, ezeket a kutatásból kihagyni - későbbi alkalomra halasztani — nem lehetett. így kerekedett ki e mű tárgya: a hazai hossz- és földmértékek számbavétele a kezdeti időtől a metrikus-rendszer bevezetéséig. Az anyag mennyisége miatt munkámat azonban két kötetre kellett osztanom. Az első — jelen kötet záró idejének a XVI. század végét választottam. Több okból. Célszerűen olyan időpontot kellett keresnem, amelyik minden szempontból korszakot határol. Ilyen cezúra a mohácsi vész ideje. Csakhogy a XVI. század második felében már többfélék és beszédesebbek is a források. Megismerhetünk belőlük olyan adatokat is, melyek jóval korábbra is érvényesek, illetve melyek elősegítik a már korábban is dívó mértékek megértését, amellett ez az az időszak, amikor a mértékek területén is tapasztalható a korszakváltás. A második kötetre tehát a XVII—XIX. század történetének ismertetése maradt. E korszak feltárásához azonban sokkal több időre van szükség, mint az elsőhöz. Bár nem egészen 300 esztendőt ölel fel — felét sem a jelen korszakénak -, de lényegesen több, többrétű, nehezebben kutatható a feltárandó forrásanyag, amellett sokkal elágazóbb, részletezőbb a téma története is. A második kötet megjelenésére egyhamar nem kerülhet sor.