Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

1. BEVEZETÉS

1.2 ELŐZMÉNYEK A visszapillantás csak arra korlátozódhat, hogy rövid áttekintést adjon az irodalmi helyzetről. Hangsúlyoznom kell, hogy csak a hazai hossz- és földmértékek szempontjából, csak a jelzett időhatárig foglalkozom a kérdéssel. Egy történeti korszakot, illetve egy vagy több történeti mértéket teljességre törekvőén feldolgozó hazai mértéktörténeti mű - említettem — sajnos nincs. Maróthi,

1 Káts,

8 Pethe,

9 Csink,

10 Ereky

11 munkái nem azok: nem történetileg foglalkoznak a mértékekkel, illetve csak érintőleg említenek néhány történeti mértéket. A külföldi irodalomban is magános Alberti művei,

12 az egész világra kiterjed, a történeti mértékekkel — elsősorban a németekkel — azonban csak annyiban foglalkozik, amennyire azt a vonatkozó irodalma megengedi, mert sajnos — és ez a döntő szempont — levéltári forrást nem használt. Műve tehát éppen történeti szempontból fenntartással használható. Közelebbről érint minket Vlajinac munkája, a régi horvát mértékek szótára,

13 amelyik azonban szintén csak irodalom alapján készült — magyar vonatkozásban alig néhány mű bevonásával —, így a levéltári források hiánya miatt adatai bizonytalanok, teljességre törekvő műnek nem ítélhető. Más a helyzet Huscava művével,

14 mert jelentős mértékben levéltári, méghozzá túlnyomóan magyar levéltári forrásokon alapul, de sajnos félbeszakadt életű: korai halála miatt a felső-magyarországi mezőgazdasági mértékeknek csak egy részét dolgozhatta fel, a minket érdeklő hossz- és földmértékeket pedig csak töredékesen. Tárgyalt témám és időköröm szempontjára korlátozva is sajnos szintén csak néhány művet sorolhatok fel, a megjelenés időrendjében említve ezeket. — Bendefynék egyik munkája ugyan önálló mű,

15 de csak egyetlen XVI. századi földmérő személyével foglalkozik. Következőnek egy tanulmánykötet jelent meg,

1 6 amelyikben Bendefynek témánkat érintő jelentős cikke van.

17 Tanulmánya azonban csak részirodalomra és csak néhány kiragadott levéltári forrásra támaszkodik, egyes megállapításaival, adataival a vonatkozó mértékek tárgyalásánál majd vitatkoznom is kell. Más témával foglalkozott ugyan Maksay,

18 de munkájában két fejezetet is szentelt az én témámnak,

19 és kiadott oklevelek, valamint viszonylag elégséges levéltári források alapján jól vázolja fel a helyzetet. Utoljára jelent meg Velcsovné munkája,

20 de ő csak a testrésznévi eredetű hosszmértékeinkkel foglalkozott és csak nyelvészeti szempontból, ezenkívül levéltári forrást feldolgozásához nem használt. A többi, irodalmi forrásként használható munka — önálló mű vagy cikk, tanulmány - általában más tárggyal foglalkozván egészen mellékesen érinti témámat, inkább csak adalékkal szolgál. Mint ezt az irodalomjegyzék tanúsítja, csupán néhány cikk tárgyalja témaköröm egyes kérdéseit. Közülük külön említeni szükséges — időrendben sorolva a