Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

2. MÉRTÉKEK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Pozsony város 1591. évi statútumát ismét csak kiegészítésként idézem: elrendeli, hogy bor- és gabonamértékeket azon budai mértékekhez igazítsák, amelyeket most Nagyszombatban őriznek.

132 (Tehát nyilávánvalóan itt volt a budai rőf is.) Trencsén város 1591. évi statútuma szintén csak kiegészítés: a mértékellenőrzést a városkapitány feladatává teszi.

1 33 Kiegészítés Zala megye 1592. évi statútuma is: hivatkozva az 1588. évi törvényre, elrendeli a budai űrmértékek használatát (a rőföt nem említi), az ellenőrzés a főispán feladata; a büntetés pedig Zsigmond 1405. évi törvénye szerint az áruelkobzás.

134 És végül kiegészítés szintén Bars megye 1599. évi statútuma is: a törvényre hivatkozva elrendeli a budai mértékek használatát, az ellenőrzés a szolgabírák útján az alispán feladata.

1 35 E seregszemle után szükséges néhány fontosabb téma összefoglalása. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy a hiteles mérték kötelező használata — így a hiteles rőfé is — feltételezteti, hogy ezeknek megvolt az etalonja, melynek eredetijét a városházán — a levéltárban — őrizhették, hiteles másolatát pedig valamelyik középületen, esetleg a vásártéren — ha volt, a mázsaházon — helyezték el, de lehetséges az is, hogy az ellenőrzéssel megbízott közeg is kapott hiteles másolatot. Az említett mértékhitelesítő már bizonyosan. A hitelesítést valószínűleg az ellenőrzéssel megbízott személyek végezték. Sopronban azonban - mint láttuk — 1532-ben esküdt mértékhitelesítő állást szerveztek, és hivatkoznak arra, hogy ilyen másutt is van. A hitelesítés módja az, hogy az etalonnal egyenlősítve hitelesített mértékre a törvényhatóság, város jelét, címerét ráütötték, rápecsételték, faeszközre valószínűleg rásütötték. Az ellenőrzéssel megbízott személyek egyéb tisztsége változó. Az 1549. évi erdélyi országgyűlési végzés a bírák feladatává tette, az 1588. évi törvény az alispánokra bízta. Selmecbányán a XIII. században az esküdt, a XIV. században 4 piacellenőr végezte. Trencsén városában e munka a XV. században két esküdt, a XVI. században a városkapitány feladata volt. Sopronban 1528-ban 4 ellenőr, 1532-ben már esküdt mértékhitelesítő szerepel. Körmöcbányán a XVI. században — mint Sopronban — 4 ellenőrről tudunk. Nagyszombatban a XVI. században esküdt ellenőr van. Rozsnyón a XVI. században a vásárbíró, Eperjesen a XVI. században a kereskedő céh, Zala megyében a század végén a főispán, Barsban pedig az alispán a szolgabírák útján ellenőriz. Az ellenőrzés időpontja szintén változó. Trencsénben az esküdt a választás után, Sopronban minden hónapban, de különösen az évi négy vásár előtt, Körmöcbányán is minden vásárnap előtt, Nagyszombatban havonta, Rozsnyón negyedévenként végezték. A hamis mérték használójára kirótt büntetések ugyancsak különbözőek. Az 1405. évi és az azt megerősítő 1588. évi törvény áruelkobzást rendel. Ugyanazt az alsólindvai rendtartás, hasonlóan a körmöcbányai, de megtetézi még testi fenyítéssel is. A XIII. századi Selmecbányái rendtartás progresszív büntetést írt elő: első esetben 1, másodikban 2, harmadikban 10 márkát. Ki kell egészítenem a képet még azzal, hogy az ipar sem maradt ki a mérésügyből, elsősorban a bányamértékek megállapítása, másodsorban a posztókészítők hosszmértékeinek hitelesítése és ellenőrzése révén.