Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

elején már találkozunk a felezőrendszer első tagjával —, tehát a darabszám megadott szőlő már kisebb is lehetett az eredetileg kialakított nagyságnál, ami viszont utal arra, hogy a darabszám megadott szőlő valamikor helyben ismert nagyságú földmérték volt. 4.46 TELEK 4.46.1 Általában. A telek a középkori feudális Európa falurendszerének gazdasági egysége. Mint szervezet él, melynek alkotóelemei a belső telek a házzal, és a tartozékok: a szántóföld, a rét s a közös használatban való részesedés. Európában a VI—VII. században jelenik meg, a szolga és szolgáló falvaknak telkes jobbágyfaluvá való átváltódásával, a megtelepedettséget kifejező mansus, mansio néven, és jelölte kezdetben a belső telket, később a tartozékokat is, vagyis az egész üzemegységet. Amikor a magyarság új hazájába települt, a jobbágytelek intézménye Európa nagy részén már kialakult, így eleink ezt a falu-telekrendszert veszik át.

744 (Ld. itt később és 2.21.1 is.) Kérdés lehet azonban, hogy ez a gazdasági egység: a telek nem volt egyúttal földmérték is? Logikusnak tűnik ugyanis, hogy az adott körülmények, közelebbről a munkaerő és a munkaeszköz összességkapacitás az adottságoktól (földmennyiség stb.) függetlenül is, de legalább tájra korlátozva kialakíthatja átlagos egységnyi nagyságát a földnek, azt az alapnagyságú földterületet, amelyiken egy ember (család) meg tud élni, illetőleg termelni tud a rendelkezésére álló társadalmi, gazdasági, technikai viszonyok között. A kérdést tehát csak mértékügyi szempontból vizsgálom. 4.46.2. Mezőgazdasági telek. Kezdjük a terminológiával, utalva Szabó István részletes magyarázatára,

74 5 de megjegyezve, hogy az ő összefoglaló tárgyalásától eltérően, az eddigi módszerem szerint, a három — latin, magyar, német — megnevezésnek csak a megtalált első okleveles előfordulását veszem figyelembe, illetve: kiegészítem az ő adatait. Hazai latin szótárainkban a telek a schlágliben predium, a besztercei jegyzékben pm,Murmeliusnál,Calepinusnál nem szerepel, Páriz-Pápaiban mansio, sessio (de szállás, lakóhely jelentéssel), Mártonnál fundus* mansio, sessio (az utóbbi kettőnél lakhely, illetve házhely jelentéssel), Finálynál fundus, area (szabad telek), mansio, sessio (szállás, illetve ülőhely jelentéssel), Bortalnál allodium, curia, fundus, laneus, lehen, mansio, sessio (a mansus = laneus = huba - szántóföldi illeték!). Okleveleinkben elsőnek két megnevezés is szerepel egyszerre. I. István 1002 körüli veszprémvölgyi alapítólevelében, illetve Kálmán 1109. évi átíró oklevelében olvasható: „villa Zaarberin cum LIIII

or mansionibus ... sanctus rex ... dedit villám Poloznuk cum VIII mansionibus . .. dedit ... in villa Ticus eisdem fundum curie" etc.

746 A fordítási probléma miatt megjegyzem, hogy a mansio következőnek I. András 1055. évi tihanyi alapítólevelében szerepel: „Sunt igitur aratra XX cum LX mansionibus" etc.

747 " A következő adatunk hamis oklevélben található. Az ilyet csak akkor vehetjük figyelembe, ha a hamisítás kora megállapítható, és ez a kelet az első előfordulás, illetve a terminológia szempontjából érdekes. Ilyen oklevél I. Lászlónak a bakonybéli apátságra vonatkozó, az irodalomban általában 1086. évvel szereplő hamis oklevele. Szent-