Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

esetenként — az időjárás is. A kaszaminőség azonban egyforma volt, és ezt mondhatjuk a munkaidőről és a kaszás munkavégző képeségéről is — általában. A kaszálási gyakorlat, illetve a szokás így kialakított egy egységnyi nagyságot, amelyik esetleg tájanként konkrét nagyságában valamit változhatott. De a rét, kaszáló (ld. 4.64) nagyságának, illetve az egység, a kaszaalja kiterjedésének pontos meghatározását, mint azt a holdnál tapasztaltuk (ld. 4.27.3), nem igényelték. Az egész tárgyalt korszakban nem került elő olyan adat, amelyik a falcastrum-kaszaalja szélességét és hosszúságát közölné. A pontos nagyságra csak közvetett konkrét adatunk van, az is a XV. század végéről. Az 1486. évi Mátyás-féle estimáció 1488. és 1490. évi nyomtatott kiadásában található azon körülmény, hogy „fenetum in quodlibet iuger centum denarios", és „quodlibet falcastrum feni estimatur centum denarios",

4 2 8 vagyis, hogy a hold-föld és a kaszaalja kaszáló egy becsértékű, arra enged következtetni, hogy 1 kaszaalja 1 hold nagyságú a királyi rendszerben. Hogy tényleg erről van szó — s ennek alapján ítélve a korábbi estimációkban is ez a helyzet —, arra a Werbőczi Hármaskönyvében közölt estimációban találunk adatot: ,Járatúm, seu fenetum, ad unam falcem sufficiens, vei alias in uno jugere terrae regalis mensurae adjacenes . . . denarius 100",

429 ami Weres Balázs fordításában az 1565. évi debreceni kiadásban így hangzik: „Egy kasza allya reeth wagy széna few egy kyraly holgyan ky wolna .. . bewcsewltetyk . . . szaz pynzre".

430 Ebből most már egyértelműen írható a tétel: 1 királyi kaszaalja = 1 királyi hold = 12 X 72 királyi öl = 37,51 X 225,07 m = = 8442,38 m

2 =84,42 ár. Mivel pedig a királyi hold nagysága az első időtől kezdve a korszak végéig változatlan volt (ld. 4.27.3), feltehető, hogy a királyi kaszaaljáé sem változott. S bár létezésére csak a XIV. század végéről van biztos adatunk, de nagyon valószínű, hogy kialakulása jóval korábbi. A királyi kaszaalja ezen nagysága azonban elgondolkoztató, mert a kaszaalja 1 ember 1 napi teljesítménye kellett legyen. Viszont a XIX—XX. század fordulóján 1 kaszás 12 órai munkaidőben 800-1300 bécsi négyszögöl, vagyis 28,7—46,7 ár területű rétifüvet tudott általában lekaszálni.

431 Vagyis 38-55% lenne a különbség területben — a modern kor hátrányára. Lehet ez? Úgy tűnik, a századfordulón — e szempontból is — lényegesen mások voltak az adottságok, mint a XVI. század előtt. Mi változhatott? A rét, kaszáló síkabb felszínű nem lett, mint volt. Növényzete valamelyest változhatott — ha az őshonos tönkök maradtak is —, de azért talán nem olyan mértékben, hogy jelentősen csökkentené a kaszálási kapacitást. A kasza sem igen változott, s amit javítottak rajta, növelnie kellene a kapacitását. Az ember fizikuma, fizikai kapacitása azonban — általában és a durva munkát illetően — csak gyöngült, s ez már jelentősebben csökkenthétté a kaszálási „normát". És az is lehetséges, hogy a kaszálás munkaideje korunkra csökkent, hajdan nem 12 órát kaszáltak, hanem többet. Elvileg lehetséges, a kaszálás nyári munka, hosszú a nap. Ha pl. 16 órát dolgoztak naponta, az már 33%-os kapacitás-, így terület-növekedést jelentene.