Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
Utolsó megjegyzésem: Bartha kétségtelenül bizonyította, hogy a kaszát a VIII—IX. században már megismertük. 4 2 2 Sajnálatos azonban, hogy a IX. századi magyar gazdálkodást szinte kizárólag a nyelvészeti adatok alapján tárgyalja, s bár az állattenyésztéssel foglalkozik, de a jószág etetésének, így a szénagazdálkodásnak problémáját kikerülte. 4 2 3 A soroltak alapján tehát nagyon valószínűnek tartom azt, hogy a szénagazdálkodást nem a szlovákoktól tanultuk meg. Jóval korábban ismertük azt. Lehetséges, hogy a szlovák érintkezés idején lett az intenzívebb, és ennek során vettünk át esetleg, vagy váltottunk át már korábban is használt, hasonló hangzású szavakat. De lehetett ez esetleg divatszó — mint ma a kemping —, ezért cseréltük ki az ősi szavunkat. Vagyis: az ekés műveléshez hasonlóan a szénagazdálkodás földmértékét már jóval a letelepülés előtt is ismerhettük, a kaszaalja ősi, honfoglalás előtti mértékünk. Mint a kapaaljánál említettem (ld. 4.29) az összetett szó második tagja: az alja kifejezés az urál kori al szónak birtokos személyragos alakja, alapjelentése pedig valami alá tartozó területrész. A kaszaalja tehát a lekaszált terület, illetve annak egysége. E vonatkozásban a magyar földmértéknév pontosan megjelöli a munkát és annak egységnyi mennyiségét is. A falcastrum szónak egyébként másik vulgo szavát is ismerjük Erdély területéről a XV. századtól kezdve. Ez a vitorna, első adata 1418-ból való. 424 Mivel a jelentése mégsem kaszaalja, külön tárgyalom (ld. 4.50). A kaszaaljának kisebb egységét nem ismerjük. Egy kaszaaljánál kisebb rét, kaszáló nem szerepel az oklevelekben, de tört falcastrum sem fordul elő. A nagyobb egységét sem ismerjük, pedig a felső határ 1050 falcastrum volt 42 5 A kaszaaljának két rendszerfajtája van. Az egyik mindig jelző nélkül szerepel, közkeletű kaszaalja. Ez a leggyakoribb. Ritkábban azonban előfordul a királyi mérték szerinti kaszaalja is. 4.30.2 A királyi kaszaaljára az első adatot a Garamszentbenedeki konvent Beenre vonatkozó 1391. évi oklevele szolgáltatja: a szántót királyi ekealjában adja, majd így folytatja: „prata, fenilia ad triginta quatuor falcastra modo simili regalis mensure", és később ismét: „prata et fenilia ad viginti quatuor falcastra similiter regalis mensure sufficientes". 426 Később is ezt a kifejezést használják. így pl. Piecenzai Máté esztergomi vikárius 1425. évi oklevelében: „prata ad viginti falcastra regalis mensure se extendo". 427 Az estimációk azonban a jelzőt nem alkalmazzák, csak falcastrumot említenek, de a szövegkörnyezet egyértelműen tanúsítja, hogy az királyi mértékű. Ez adatok azonban már átvezetnek a nagyság-problémához. Egyikét az általános részben (ld. 4.30.1) a terminológiánál már említettem: a primitív körülírás és a konkrét földmérték hosszú együttélését. A körülírás a nagyságot határozza meg: egy ember által egy nap alatt lekaszálható terület az. Ez persze függ a talaj, a kaszálandó, a kasza minőségétől, a munkaidőtől és az embertől, a kaszástól is. A rét, illetve a kaszáló azonban sok volt, így országosan viszonylag egységes. A kaszálandó minősége azonban tájanként változhatott, s ez a körülmény esetleg — országosan tekintve — változtathatta a nagyságot. Mint ahogyan — de már csak
