Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

esztendőben* városunk lakosy, házainak és fundusának, a méris szerint adásokat, az mint a rubricaba fel tetetet. Item. Ugyan akkor világosan felszámlálván és öly számokra megmérvén ... a szántó földeknek bizonyos szélét és hosszát, ugyan veteményes kerteknek is, lab szerint el mérvén. Ez szerint [stb. ld. 4.32, 4.35, 4.38] ... Az veteményes kertek penig külömb mérték ala vetettek. Mert a régi mérés szerint egy láb vető kert tészen az Buday magyar egy Iezét".

36 8 A „külömb mérték" arra vonatkozik, hogy a veteményeskertet nem kötéllel és öllel mérték, hanem lábbal (mint előbb említette). Az is nyilvánvaló, hogy az a „láb szerint elmérés" 1667-ben történt. A „régi mérés" tehát az iccére vonatkozik. De mit ért a régi alatt, 1273-at? Abban az időben — sőt, egész korszakunkban sem — a veteményeskert sem gazdasági (adó), sem jogi egység, a telek tartozéka, a forrásokban nagy ságadat nincs, de nem is lehet. Miért kellett volna tehát a veteményeskertet megmérni? Méghozzá ilyen áttételes földmértékkel: iccével. Ez ugyanis az ásós művelésnél a vetőmagszükségleten keresztül alakulhat űr (gabona) mértékből földmértékké. Amennyiben a vetőmagszükséglet egységnyi mennyisége - itt 1 icce — megjelölhet területegységet. Az a módszer pedig az ekés művelésnél is csak korszakunk végén jelentkezik (ld. 4.31, 4.35). Nem tartom valószínűnek tehát, hogy a XIII. században — sőt a tárgyalt korszakban — az icce ilyen vonatkozásban földmérték lett volna. Az a „régi mérés" XVII. századi lesz. Mindenesetre: 1 budai icce a XVI. században 0,84841,

369 így ennyi lehetne 1 iccés veteményeskert vetőmagszükséglete. Kérdés azonban, milyen veteményből? Mákból jóval nagyobb területre elég, mint babból. Nem találgathatunk. Tájékoztatásul annyit, hogy 1784-ben az iccés mértékű veteményeskert Békés egy településénél 107,8 m

2 Heves négy településénél pedig 35,96 m

2 volt,

3 70 így háromszor kisebb. Kétségtelen földmérték mivoltára kizárólag Kőszegről van adatunk. A szőlő-telekkönyvekben (liber promontorialis, Pergbuch) 1552-ben, 1567-ben, 1573-ban a terület Emer = veder és Halb = icce szerint adják meg,

371 így szerepel a XVII. században is,

372 s a XVIII. században is, de már magyarul: vödör és icce.

3 73 Más forrásból tudjuk még azt, hogy kőszegi mértékről van szó,

374 bormértékből lett földmérték. Hogyan alakult át? Ebben az esetben az egyik lehetőség az, hogy a termett mennyiség határozta meg az egységnyi földterületet. Kezdetben tehát 1 icce (iccés) szőlő akkora terület lenne, amelyiken — akkor és ott — 1 icce bor megtermett, tehát termőképesség szerinti mérték lenne. Következőleg tájanként jelentősen váltózhat az egységnyi területnagyság, sőt, egy településen belül is. Továbbá: a kialakult földmérték-egységet a későbbiekben esetlegesen bekövetkező termésmennyiség változása sem változtatta meg, 1 iccés maradt, ha több, ha kevesebb lett a termés. A másik lehetőség: nem a termés közvetlenül, hanem közvetve: a termésből származó adó, a hegyvám mennyisége a területnagyság alapja. 1 iccés szőlő akkora terület, amelyen annyi bor terem, hogy annak a hegyvámja 1 icce. Ez a lehetőség a valószínűbb. A hegyvám viszont a földesúr által a kilenced helyett, rendszerint évente előre meghatározott bormennyiség volt,

370 tehát tájékozódásul számolhatjuk a termést e mennyiség kilencszeresével annál is inkább, mert amikor e mérték kialakult, bizonyosan még a kilenced volt az adó.