Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS

A jelen esetben tovább számolhatunk. Prickler adatai alapján megállapíthatjuk a kőszegi icce metrikus adatát. Prickler ugyanis a vederre vonatkozó cikkében a kőszegi vedernek (Eimer) kisebb részeként csak a pintet állapítja meg, mert sajnálatos módon nem használta a kőszegi hegy vám-lajstromokat. Szerinte a kőszegi veder a XVI. században 5 Pint vagy 40 Achtel (meszely), illetve metrikusan: 1 veder = 10,15 1, 1 pint = 2,021, 1 meszely = 0,251.

3 76 Ezek szerint itt is - mint sokfelé - 1 pint = 2 icce = 4 meszely.

3 7 7 Következőleg 1 kőszegi icce = 1,01 1. Ez a mennyiség a hegyvám, kilencszerese tehát a termés: 9,09 1. Most már csak azt kellene megállapítani, mekkora területen teremhetett? A további tájékozódás érdekében az alábbiak szerint számolhatunk. Keleti szerint az 1860-as évek középtermése kat. holdanként 25,1 alsó-ausztriai akó, vagyis 14,2 hl bor volt.

378 Következőleg (mivel 1 kat. hold = 5744 m

2

) 1 m

2-re 0,2461 jut. A Mezőgazdasági Lexikon szerint a század végén, becslés szerint kat. holdanként a jobb minőségű szőlőből 10-12 hl, a silányabból 12—25 hl must várható, 1001 mustból pedig 85—961 bor lesz.

3 79 Az alsó határral számolva 1 m

2 -re 0,1561, a felsővel pedig 0,391 1 bor jut, ezek átlaga 0,273 1. Keleti és a lexikon adatai közelítik egymást. A kettő átlagával számolva - és lefelé kerekítve — lm

2 = 0,25 1 bor termés. A fentiek alapján 1 kőszegi icce mint szőlő földmérték = 36,36 m

2

. De figyelembe kell venni, hogy a termésadat a XIX. század második feléből való. Ám az is igaz, hogy a szőlőművelés technikája ez időre még alignyit változott, az ebben az időben is szinte „középkori" volt. Azt már viszont nem tudjuk megállapítani, hogy magának a növénynek, a szőlőnek a termőkapacitása mennyiben változhatott. Ettől függően változhatott a fenti terület nagysága. A mondottakhoz még annyit kell hozzátennem, hogy adataink szerint az icce csak a XVI. század közepétől kezdve és csak Kőszegen volt a szőlőnek egyik földmértéke (a másik a veder, ld. 4.48), s nagyon valószínű, hogy német, illetve osztrák eredetű. Prickler, számba véve a nyugat-dunántúli űrmértékeket, szintén csak Kőszegen talált ilyen bormértékből lett földmértéket.

380 Nincs tudomásunk arról, hogy ez a földmérték az ókori, illetve a középkori Európa más népeinél dívott volna. Hazai németségünknél viszont a XVIII. században szokásos volt ez a mérték, Hauer néven.

381 Viszont ez a kifejezés a német szótárak egyikében sem jelent földmértéket, csak a művelő embert és csak osztrák területen a szőlőművest, akit a felnémet területen Hácker-nek neveznek. A vonatkozó irodalom sem utal arra, hogy német területen a tárgyalt korszakban használták volna. Magyar eredetű lenne? A földmérték neve korszakunkban a kapaalja volt. A kapás, latinul fossor nevét azután kapta. S bár az utóbbi a közismertebb, én a korszak terminológiáját használom. A fossor viszont hazai latin szótárainkban csak a művelő embert jelenti — földmértéket nem — és nemcsak a szőlőművest, hanem a földművest és a bányászt is. Mint ahogyan a fodio ige is kettős: ás és kapál jelentésű. Calepinusnál, Szikszóinál, Páriz-Pápainéi és Mártonnál pedig már csak ás a jelentése. Viszont a kapa valamennyi latin 4.29 KAPAALJA 13 Bogdán 193