Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
Okleveleinkben többféle latin kifejezést használtak, s a bevezetőben mondottak megmagyarázzák a megnevezések okát: a barázda földhalom is, árok is. Első adatunk, egyúttal a magyar név első előfordulása, a bakonybéli birtokösszeírást tartalmazó oklevélnek a teleknél indokoltak (ld. 4.46) alapján 1180 körül keltezhetőnek ítélt részében található: „Tertia villa est, qui nominatur Panauadi ... a quo vertitur per quatuor cumulos ad longum, quod vulgo dicitur huzuebrazda", 3 vagyis a négy hosszú halom magyarul hosszúbarázda. A következő latin kifejezés — ismét magyarul vulgózva — IV. Bélának a zágrábi Chylynre vonatkozó 1250. évi oklevelében szerepel: „pervenit ad fossata, que dicitur vulgo baraszda." 4 A barázdára tehát az ároknak megfelelő latin szót használtak. Csak a XIV. században találkozunk először a közkeletű latin kifejezéssel — szintén magyarul vulgózva — a Szepesi káptalan Grapkóra vonatkozó 1363. évi oklevelében: „meta destingit quandam sulcus Barázda dictum." 5 Jegyezzük meg, hogy - mint Du Cange megállapította - a sulcus eredeti jelentése vonal volt. Éppen ezt fejezi ki első jelentéssel a következő latin megnevezés — ismét magyarul vulgózva — egy 1378. évi oklevélben: „in duabus liniis wlgo Barázda dictis". 6 A Váci káptalannak a hevesi Apcra vonatkozó 1447. évi oklevele a szokásos latin nevet újabb kifejezéssel vagylagozza: „per cuisdam sulci sew westigy aratri". 7 S ez a megnevezés lényeget kifejező: barázda vagy ekenyom. A hatodik latin kifejezés csak a XVI. században tűnik fel horvát területen, s ott is dívik tovább. Először - s egyúttal horvátul vulgózva — a Zágrábi káptalan Kwsanczra vonatkozó 1543. évi oklevelében: „ad quattuor lectulos térre zog vocatos sese extendentem". 8 Jegyezzük meg, hogy a lectulus első jelentése latin szótáraink szerint: ágyacska. A magyar név első előfordulását a bakonybéli már ismertetett 1180 körüÜ összeírásból ismerjük: huzuebrazda írással. Önállóan először, és más ortográfiával a már szintén idézett 1250. évi oklevélben szerepelt: baraszda. Jelzős összetétellel már helynévként található IV. Bélának a verőcei Aszuágyra vonatkozó 1270. évi oklevelében: „deinde ... de fossato, quod quidem fossatum wlgariter Wrdugbarazdaya nuncupatur". 9 Ez feltehetően jókora hosszú, egyik partján magasabb árok volt. Latin név nélkül s a mai ortográfiával szerepel először a Pozsegai káptalan Kmarychara vonatkozó 1300. évi oklevelében: „per Barázda eundo". 10 Szintén helynévként és összetetten olvasható a Kolosmonostori konvent 1509. évi protokollumában: „supra magnum sulcum in loco Nagh Barazdafely vocato". 11 A sort — időben is — befejezi az az eset, amikor a sulcus-t holdfölddel vulgózzák a XVI. század első felében. Részletesen alább, a mennyiség vizsgálatánál foglalkozom vele. A horvát név először Bálint körösi comes Lazonra vonatkozó 1408. évi oklevelében található: „quinque sulcos wlgo Zlog dictos". 12 Zloge ortográfiával először Zágráb város 1447. évi földkönyvében, 13 Zlogh-nak írva először Verőce megye 1498. évi oklevelében 14 szerepel. Másként és a speciális horvát—latin kifejezést vulgózva először a Zágrábi káptalan 1543. évi oklevelében: „ad quattuor lectulos térre zog vocatos", mint ezt előbb említettem. Vizsgáljuk meg azon adatainkat, amelyek eldönthetik a kérdést: földmérték-e a barázda?
