Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
4. FÖLDMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁGJELÖLÉS
4.2 FÖLDMÉRTÉKEK A kor földmértékei, a hosszmértékekhez hasonlóan szintén emberszabásúak. De csak részint, mert másrészt földszabásúak, geodometrikusak. Pontosabban: az ember és a föld kapcsolatának mint vektoroknak az eredője. Az ember és a föld kapacitásából alakít egységeket. Mondhatjuk azt is, hogy többségük munkanorma, termésnorma. Ennek megfelelően mérik az egységeket. Egyeseknél, idők folyamán aztán többeknél is alkalmazzák a korszerűbb módszert, a területmérést: hosszúság- és szélességméréssel állapítják meg az egység nagyságát. Számunkra éppen ez volt a legfontosabb feladat a számbavétel mellett: az egységek korszerű, tehát metrikus mértékének a megállapítása. A földmértékeket a bevezetőben közölt módszer szerint (ld. 1.4) a mai ortográfiával írott magyar nevük betűrendjében vizsgálom, ha szükséges - és lehetséges - a mértékrendszereket külön-külön választva. Utalók tájékoztatnak az esetleges névvariánsokról, illetve az adathiány miatt önállóan nem tárgyalt mértékekről. Az egyes mértékek összefüggéseit konkrétan a fejezetzáró összefoglalásban vizsgálom, általában már megtettem a 2. fejezetben. 4.21 BARÁZDA A barázda elsősorban a mezőgazdaság, közelebbről az ekésművelés alapegysége. A szántás lényegében barázdakészítés. A porhanyítás és a keverés érdekében a talajból az eke vas vízszintesen, a csoroszlya pedig függőlegesen elvág egy szelet földet, s a kormánylemez azt átfordítja. A megfordított talajrész — kissé ferdén fekve - felmagasodik, mellette mélyedés keletkezik, s bár a következő földszelet az előzőre ráborul, de nem egészen, a kettő közötti kis árok megmarad. 1 A barázda tehát a szántás irányával párhuzamosan haladó kis földhalom és mélyedés együttese, amelyik a szántás haladásával egymás mellé sokasodik, de köztük egyenes vonalú mélyedés elválasztja az egyes földszeleteket. A kettő közötti távolságot nevezhetjük a barázda szélességének, amely lényegében az ekejárat szélessége, ezért a szántás szélességének is nevezik. Ez függ a talajtól, az ekétől és a szántás módjától. A XIX-XX. század fordulóján a barázda szélessége általában kb. 25 cm volt. 2 Ha tehát a feltételek nem változnak, ez a távolság, a barázda szélessége változatlan marad, így a szántóföld szélessége a barázdaszámmal is kifejezhető. Alkalmas tehát a földnagyság meghatározására, így földmérték is lehet. Vizsgáljuk meg, mi a helyzet. . Hazai latin szótárainkban a barázda egységesen sulcus, kivéve a brassói töredéket, ahol aratiuncula.
