Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Elsőnek Miklós nádor Keureselv határjárását tartalmazó 1"221. évi oklevelében fordul elő: „latitudinem octo Jugerarum". 638 Következőnek a legkisebb távolság első előfordulását idézem a Nyitrai káptalan Szelecsén határjárását tartalmazó 1229. évi okleveléből: „in exitu sylua ad longitudinem fere dimidii iugeris reflectitur ad píagam meridionalem". 639 Fél holdnál kisebb távolságot ugyanis e módszerrel nem jelölték, nem is lett volna értelme. Általában 1 hold ez a távolság. Elsőnek így Pozsony megye 1237. évi oklevelében: „ad longitudinem vnius iugeris." 640 Van olyan eset is, amikor megírják, hogy királyi holdról van szó. Ennek első előfordulása a Sági konvent Magyarád határjárását tartalmazó 1276. évi oklevelében található: „cum regali mensura in longitudine vnius jugeris". 641 De nemcsak a terület hosszát, hanem annak szélességét is jelölték így. Első előfordulása, egyben annak is első példája, hogy — a tévedés elkerülése érdekében megírták, ezt a szélességet a hold hosszúságával mérik, valamint példa a holddal való nagyobb távolságjelölésre is a IV. László Pozsonyt illető 1288. évi oklevelében található: „térre ... potest habere in latitudine spacia ad longitudinem viginti jugerum", 642 vagyis 20 hold hossza a terület szélessége. A helyi hold távolságjelölésének első előfordulása a Szepesi káptalan Lomnitz határjárását tartalmazó 1326. évi oklevelében olvasható: „in latitudine duorum iugerorum, secundum mensuram villarum [Lomnitza]". 643 A rövid-holddal való jelölésnek első esete a Veszprémi káptalan 1378. évi oklevelében van: ,;per intervallum longitudine unius brevis jugeris térre". 644 A körülbelüli hold távolságjelölésnek első előfordulását a Leleszi konvent Döge határjárását tartalmazó 1381. évi oklevelében van: „currit... ad instar latitudinis alyubi vnius jugeris alyubi plus". 645 A szokásos hold első előfordulását Ilosvai Lesták nádor 1394. évi oklevelében találjuk: „in latitudine quinque iugerum terrarum usualis mensure". 646 A legnagyobb távolságjelölésnek - mert 56 holdnál nagyobb távolságot nem találtam — első előfordulása, egyúttal annak az esetnek is, amikor a föld hosszát kevesebb holdszám jelöli, mint a széltét a Nyitrai káptalan Czigel határjárást tartalmazó 1508. évi oklevelében található: „terras arabiles in longitudine ad sex jugera,in latitudine ad quinquaginta sex jugera regalis mensurae, terram ... pascualem in longitudine ad tria jugera, in latitudine ad sedecim jugera regalis mensurae etc.". 647 Az adat egyedülálló. Nemcsak mértéktörténetileg, hanem településtörténetileg is. 648 Magyarázni illenék. A négyszeri előfordulás, a háromféle művelési ág mérése kizárja a terminológiai tévedés lehetőségét: nem téveszthették össze a hosszúságot a szélességgel. A magyarázat mindenképp a helyi adottságokban keresendő. A konkrétabb magyarázatot így fogalmaznám: a nagyobb terület (pl. tag, dűlő) hajdani téglalap alakja adta a szélesség és hosszúság meghatározását, és az a szokás következtében akkor is megmaradt, amikor a hajdani alak az osztások következtében többször is megváltozott. Természetesen még sok egyéb konkrét ok indokolhatja ezt a helyzetet, de mivel ez elsősorban a határhasználat történetének a problémája, mértéktörténetileg csak harmadlagosan, részletesebben nem foglalkozom vele. Körülírva — mint szántóföld-mérték - a hold távolságjelölésre először Szék város 1516. évi oklevelében szerepel: „in quinque spatys seu mensuris térre arabilis longitudine". 649 A holdat — kivételesen — nevezték szántónak is. Elsőnek II. András Büked stb.-re vonatkozó 1208. évi oklevelében: ,in longitudine unius agri", kétszer is. 650 De azonosították ilyen esetben a
