Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
teti. 506 Koebel a földmérésről szóló 1550-ben megjelent könyvében a mérőrudat (Massrute) 16 láb (schuech) nagyságban adja meg, és ábrázolta is - a gyakorta idézett - rajzon: 16 férfi áll a rúdon. 507 Ez a nagyság, az átlagos lábnagysággal, 30 cm-rel 50 8 számolva 4,8 m, így közelíti a régi Karoling királyi rúd nagyságát. Puechler 1563-ban viszont 10 lábban (werckschuch) adja a rúd (Feldrute, pertica) nagyságát, ami az általa adott láb mérete szerint 509 2,96 m-nek felel meg, tehát ez a római rúd. Hazánkban a rúd sem a királyi mértékrendszerben, sem másikakban általános hosszmértékegység nem lett, csak kivételesen. Általában mérőeszköz. Bendefy ugyan közöl egy a „középkori magyar»királyi rúd«nak nevezett mérőeszközre vonatkozó adatokat »királyi mértékben*", 10 „magyar láb", illetve 2,979 nagyságban, 510 de állítását semmivel sem bizonyítja. E kijelentését tehát nem fogadhatom el. Ez a 10 lábas mérték valójában a királyi öl — a XVI. századi magyar terminológia is ölnek nevezi, nem rúdnak (ld. 3.29.3) - és ölnek nevezi másutt Bendefy is. 511 Királyi rúd vagy csak rúd elnevezésű mértékegység az okleveles anyag tanúsága szerint nem volt. Nyilván azért nem, mert a királyi öl nagysága (3,126 m) azt feleslegessé tette. Tegyük hozzá: mint hosszmértéket. A rudat ugyanis használták mértékegységként, de csak mint földmértéket (ld. 4.42). Hazai latin szótáraink közül Szikszai a mértékek között nem említi, a többiek viszont a római mértéket idézik, a 10 lábas rudat, de nem eredeti nevén. Pertica ugyanis Calepinusnál még csak rúd, pózna, Páriz-Pápainál lesz ezen kívül még „az asztalosok mérő leneaájok". Márton, Finály, Bartal nevezi mérőrúdnak is, az utóbbi 1, illetve 10 lábnyi nagysággal. Ez a 10 lábas mérték viszont valamennyinél decempeda, vagyis újkori latin nevén szerepel. Bartal még mérőpóznának fordítja - decempeda utalással — a virgát is. Ez utóbbi a többieknél vessző, Mártonnál még akózó mérték. Verancsicsnál pertica, temo, vectis a rúd, ferula, virga pedig vessző. Okleveleinkben hosszúságmérő eszközként — esetleg mértékként - mint virga, először Bald szepesi comes 1295. évi oklevelében fordul elő, egyúttal viszonyszámot is közöl: „virgarum quaelibet habebit sedecim ulnas et unam palmam". 512 Következőnek az egyik - később kevésbé használt - magyar név tűnik fel, de mint földmérték (ld. 4.42), de azért itt is megemlítem. A Szepesi káptalan 1363. évi oklevelében olvashatjuk: „mensura térre . . . wlgariter wezzeu nuncupatam", 513 tehát magyarul vessző. A másik - és a frekventáltabb — magyar név hamarább fordul elő mesterségnévként mint eszközként, bizonyítja viszont, hogy az alapszó valamivel régibb. A rudasmesterségről, illetve Szombathelyi Benedek rudasmester 1525—26. évi szerződéséről, illetve fizetési lajstromáról van szó. 514 A rúd mint mértéknév magyarul általában földméréseknél fordul elő, de azért megemlítem. Először 1540-ben: rwd, 515 mint földmértékhez (falkához ld. 4.25) használt eszköz: falkafa 1564-ben, 516 1585-ben rétnél használt eszköz és földmérték: rúd. 517 A német terminológia első előfordulása 1569-ből való, de világosan öl értelmű: „nagiob eg ölnél, kit az Németek Stagnek hynak". 518 A közkeletű név (Ruth, Rute, Ruthe) először 1586-ban tűnik fel. 519 A rúd nagysága különböző lehetett. Az első, 1295. évi forrásunk a szepesi soltésztelek felméréshez használt rúd nagyságát adta meg: 1 rúd = 17 ulna 4- 1 pálma. Nos, az 8 Bogdán 113
