Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

67 cm-es nagyság közelíti az északnémet területek egyes rőfnagyságait.

491 E mérték feltehető eredetét a selmeci ölnél tárgyalom (ld. 3.29.6/7). A soproni rőfre első adatunk a város 1524. évi statútuma, amelyik megszabja, hogy a mértékeket, így a rőföt (Ellen) hitelesíteni kell.

492 Az 1528. évi statútum előírja, hogy a mértékek — a rőf — hitelességét havonta kell ellenőrizni.

493 Az 1552. évi statútum pedig már városi mértékhitelesítőt rendel, aki a mértékek hitelességére ügyel, a negyedévi vásárok alkalmával valamennyi mértéket — a rőföt is — ellenőrzi, a helyes mértékeket pedig a város jelével hitelesíti.

494 A szász rőföt a brassói rőffel kapcsolatban (ld. előbb) a Mátyás-féle 1489. évi oklevél, illetve a kolozsvári rőffel kapcsolatban (ld. ott) az 1549. évi marosvásárhelyi országgyűlés határozata alapján már említettem. Ez utóbbiról egyébként az 1550. évi statútumok is intézkedtek.

4 9 5 Mindegyik esetben Erdélyben általánossá kívánták tenni. Valószínűleg erről a rőfről van szó a Szász egyetem 1540. évi oklevelében, mely szerint: „Jedoch nach den die Ellen um etwa grösser gemacht worden", megengedik, hogy a szürmívesek a véget (ld. 3.36) valamivel rövidebbre készítsék.

496 A trencséni rőftol első és egyetlen adatunk a város 1476. évi statútuma, amelyik a mértékek, így a rőf (ulna) hitelességét ellenőrizteti.

497 Zágrábi rőfnék nevezhetnénk esetleg — ezért csak megemlítem — a horvát területen, közelebbről Zágráb környékén posztó és föld mérésénél használt, először 1347-ben feltűnő — az általános résznél közelebbről tárgyalt (ld. 3.30.1) — vasrőföt vagy lakatot, amelynek nagyságát nem ismerjük. Végezetül megjegyzem: nagyon valószínű, hogy az előbbiekben megismert rőfökön kívül másutt is használtak helyi rőföket, de bizonyosságot ezekről még nem tudunk, további kutatás feladata ezt megállapítani. 3.31 RÚD A görög rendszerből ez a mérték hiányzik, a rómaiaknál a kilencedik mérték, pertica néven, 10 láb (pes), 2 kettőslépés (passus) nagyságú, 2,958 m-nek felel meg.

498 E mértéket Európa egyes új népei ugyan átvették, de nagyságát a VIII-X. században 10 lábtól 25 lábig változóan alakította ki az egyes népek helyi gyakorlata.

499 A frank birodalomban már az első Karolingok idején, a VIII. század végétől bizonyíthatóan használták a 15 lábas

500 királyi rudat (virga regalis, Königsrute), amelyik, mint azt Meitzen levezette, 4,7 m nagyságú volt.

501 Viszonylag nagy mérték ez. Inkább Európa északnyugati részén terjedt el, természetesen különböző 4,1—4,9 m közötti konkrét nagyságban. A délnyugati részen a kisebb, 2,4—3,9 m közötti rúd dívott inkább. De különböztek úgy is, hogy a nagyobb mérték volt az erdőrúd (Waldrute) a kisebb pedig a szántó-, földrúd (Feld-, Landrute).

502 Fogalmazhatjuk úgy is, hogy vagy a 10 lábas (Fuss), illetve 2 kettőslépéses (Doppelschritt), vagy a 15 lábas, illetve 3 kettőslépéses nagysága élt.

503 A Mosel vidékén még nagyobb is volt, 16 lábas, így 6 m-es nagyságú a 10 lábas (2,8 m) mellett.

504 E vidéken a XIV. századra a 15^2 lábas, un. holdrúd (Morgenrute) lett általános.

505 Lossai 1498-ban a római 10 lábas pertica-t ismer-