Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

követ korában bárói rangra emelt Burián István lett; a horvát minisztériumot átmenetileg Tisza maga vezette, majd betöltötte Pejacsevich Tivadar gróffal, aki KhuenHéderváry utódaként volt 4 évig horvát bán, s akinek már atyja is ezt a méltóságot töltötte be. Tisza István második miniszterelnöksége idején tört ki az első világháború. A szarajevói merénylet után Tisza a háború megindítása ellen foglalt állást, később azonban meghajolt az egyhangú ellenvélemény előtt és hozzájárult a Szerbiához intézett ultimátumhoz. Mivel az új király, IV. Károly erősen közeledett az ellenzék álláspontjához, különösen a választójogkérdésében, 1917. május 23-ánkénytelen volt benyújtani lemondását, amit a király azonnal elfogadott, felmentése azonban csak 3 hét múlva történt meg. Minthogy a háború miatt nem lehetett az országgyűlést berekeszteni és új választásokat tartani, s az 1915-ben lejárt mandátumát meg kellett hosszabbítani, a következő két kormány - változatlan munkapárti többség mellett — kisebbségi kormányként működött a többségi pártnak a rendkívüli viszonyok által megkívánt semleges magatartásával. Az első kisebbségi kormányt a politikai életben teljesen homo novus Esterházy Móric gróf párton kívüli képviselő alakította meg egy heti, szokatlanul hosszú idő alatt. A Tisza-kormányból egyedül Szurmay Sándor honvédelmi miniszter tartotta meg tárcáját, minthogy a háború megkívánta a folyamatosság fenntartását és Szurmay mindössze 4 hónap óta volt tagja az előző kormánynak. Az ellenzéki pártok prominens és szürkébb tagjai mellett a gazdaságpolitikus és pár hónapja közös külügyminisztériumi osztályfőnök, Gratz Gusztáv vette át a pénzügyminisztérium vezetését, a korábban szabadelvű párti politikus és munkapárti miniszter, Serényi Béla gróf pedig a kereskedelemügyi tárcáét, miután belpolitikai ellentétek miatt már az előző évben kilépett a munkapártból. Minthogy Esterházy nem tudta megvalósítani megbízatásának fő célját, a választójogi reformot, már 2 hónap múlva kénytelen volt visszalépni. Két nappal felmentése előtt, augusztus 18-án még teljesen átalakította kormányát; pontosan a minisztériumok fele cserélt gazdát, amikor a következő napon a király már el is fogadta lemondását és kijelölte utódját. Az augusztus 18-án kinevezett új minisztereket azonban kivétel nélkül átvette kormányába az augusztus 20-án kinevezett új miniszterelnök, Wekerle Sándor, akinek ez volt a harmadik kormánya. A második kisebbségi kormányként megalakult harmadik Wekerle-kormány átvette az előző kormány minden tagját, és kormányának első átalakításakor. 1918 elején még Esterházy Móric is belépett tárca nélküli miniszterként. Ez az első átalakítás a kormányt támogató pártok kívánatos tömörítése érdekében történt, majd jó három hónap múlva a második, amikor Szurmay és Zichy Aladár kivételével teljesen kicserélődtek a korábbi kormány miniszterei (Serényi rövid megszakítás után visszakerült a kormányba, de más tárca élére). Ezt megelőzően az április 17-i minisztertanácson azért határozták el a lemondást, mert a kormány nem volt azon alkotmányos eszközök birtokában, melyek működésének sikerét biztosíthatták volna. A kormány újabb kinevezésekor,