Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

A negyedik Deák-párti kormány vezetését Bittó István képviselőházi elnök vette át; mindössze annyi változtatással, hogy betöltötték az akkor már elődje által ideiglenesen vezetett pénzügyminiszteri tisztséget, valamint az előző kormányban két tárcát vezetett ifjabb Zichy József egyik tárcáját. A Bittó-kormány összetétele végig változatlan maradt. Az első lényeges változás a kormány összetételében a negyedik, egyben utolsó Deák-párti kormány lemondásával következett be, 1875-ben. A miniszterelnökké kinevezett király személye körüli miniszter, Wenckheim Béla báró, továbbra is megtartotta ugyan ezt a miniszterségét (sőt a következő kormányban is, egészen a haláláig), ezenkívül azonban az előző kormánynak csak 3 tagját vette át, 5 tárca gazdát cserélt. Kormányában rövid ideig tartó működése alatt nem állott be változás. Kormányalakítása idején annál nagyobb változás következett be a képviselőházi pártviszonyokban. A Deák-párt és a balközép egyesülésével megalakult a Szabadelvű Párt, amely kereken 30 évig, 1875-1905 volt egyfolytában magyar kormánypárt. Ennek az ún. fúziónak az előkészítésében kiemelkedő szerepe volt Wenckheim Bélának, az első szabadelvű párti miniszterelnöknek. A fúzióval megalakult kormánypártba beolvadt balközép alapító elnöke és pártvezére, Tisza Kálmán, ebben az első szabadelvű kormányban még csak a belügyi tárcát töltötte be, fél év múlva azonban már ő alakította meg a fuzionált pártok második kormányát és állott annak élén — többszöri lemondással és kormányátalakítással — megszakítás nélkül 15 éven keresztül. Kormánya volt a mai napig is a leghosszabb életű magyar kormánv. Vaskézzel tartotta maga mögött pártját, innen ered „a generális" mellékneve. Kormányába teljes egészében átvette a Wenckheim-kormány tagjait, ő maga is megtartotta a belügyi tárcát. Változás tehát egyedül az addigi kormány vezetésében történt, a lemondott miniszterelnök, Wenckheim szintén megtartotta az általa addig is betöltött, a király személye körüli miniszterségét. 1878-ban kiváltak a kormánypártból az ún. disszidensek, ami maga után vonta a kormány gyökeres átalakítását. A már korábban lemondott Simonyi Lajos báró helyét csak ideiglenesen töltötte be addig Trefort miniszter; a korábban horvát bánná kinevezett Bedekovich újra átvette a horvát—szlavón—dalmát minisztérium vezetését; kivált a kormányból a Kúria egyik vezető posztjára (rövidesen elnökévé) kinevezett Perczel Béla és a boszniai okkupáció kiterjesztését, a katonai körök által tervezett szaloniki kalandot éles ellenzésével és lemondásával megakadályozó Széli Kálmán pénzügyminiszter, kinek tárcáját ideiglenesen a miniszterelnök vette át, aki ugyanakkor átadta az általa akkor már szintén csak ideiglenes jelleggel vezetett belügyi tárcát — ugyancsak ideiglenes jelleggel — Wenckheim miniszternek. Tisza kormányának átalakításakor visszavette és 10 évet meghaladó időn átvezette tovább — most már végleges jelleggel — a belügyi tárcát, átadta 8 évi időre a pénzügyminisztérium vezetését Szapárynak, betöltötték Simonyi Lajos örökét, a földmívelésügyi tárcát. A következő kormányátalakítás ugyan több mint 10 év múlva következett csak be, ez alatt azonban minden tárca gazdát cserélt, némelyik többször is; az egyedüli kivé-