Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

tel a horvát minisztérium volt, élén Bedekovich miniszterrel. Meghalt Szende Béla, Wenckheim és Trefort, akik hosszú időn át tagjai voltak a korábbi kormányoknak is, meghalt Szende utóda, Ráday is, a miniszterelnök pedig 3 évre ismét átvette a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetését. Ebben az időszakban lett a kormány tagja a két elhunyt honvédelmi miniszter végleges utódaként az első hivatásos katona, a Mária Terézia-renddel bárói rangra emelt Fejérváry Géza, aki a politikai pártok elvi ellenzése dacára csaknem 19 éven keresztül vezette megszakítás nélkül a honvédelmi minisztériumot. Ő volt a mai napig is leghosszabb ideig működött magyar miniszter; megelőző honvédelmi államtitkárságát is beszámítva, 3 évtizeden át irányította a honvédelmet. Tisza kormányának utolsó átalakítását egy éven belül már felmentése követte. Ebben az átmeneti időszakban a miniszterelnök által átengedett belügyi tárcát ideiglenesen Baross Gábor — a dualizmus korának kimagasló minisztere — töltötte be, kinek korai halálával rövid időre korlátozott működése korszakalkotó a magyar közlekedésügy és gazdasági élet fejlesztésében. Utána a belügyi tárcát végleges minőségben, de már csak a Tisza-kormány hátralevő rövid idejére Teleki Géza gróf töltötte be, Teleki Pál atyja. Az igazságügyi tárca vezetését Szilágyi Dezső vette át, a fáradhatatlan kodifikátor, a legnagyobb parlamenti szónokok egyike. Az ő nevéhez fűződik az egyházpolitikaijavaslatok törvényerőre emeltetése is. Erre az időre esik a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium átszervezése földművelésügyi minisztériummá, valamint a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumé kereskedelemügyi minisztériummá. Az előbbi Szapáry Gyula gróf, az utóbbi Baross Gábor minisztersége alatt történt. Ebben a végső szakaszban tagja volt még a Tisza-kormánynak Fejérváry, Bedekovich, majd az utóbbi halála után Josipovich Imre — aki további 10 éven át volt horvát miniszter —, Orczy Béla báró — aki 12 évig vezette a király személye körüli minisztériumot, 2 évig volt közben ideiglenesen belügyminiszter és 2 ízben átmenetileg honvédelmi miniszter is —, továbbá Csáky Albin gróf, kinek ún. elkeresztelési rendelete indította el az évekig dúló egyházpolitikai küzdelmeket. A Tisza-kormány e végső szakaszában Wekerle Sándor, a dualizmus korának legismertebb és legelismertebb finánczsenije volt a pénzügyminiszter. Előtte Tisza nyitotta meg az érvényesülés útját, amikor pénzügyminiszterségének teljes tartama alatt adminisztratív államtitkárnak maga mellé vette az akkor még csak címzetes miniszteri tanácsost, majd rövidesen utódjává tette, kijelentve, hogy ő, a finánctanítvány, aki oly kitűnő mesterre lelt államtitkárában, nem tűrheti tovább a helyzet visszásságát, mely mesterének urává teszi. 3 ízben volt pénzügyminiszter, 10 évet meghaladó időn át; ugyancsak 10 évig az akkor felállított Közigazgatási Bíróság első elnöke és az egyetlen magyar miniszterelnök, aki háromszor töltötte be ezt a legmagasabb tisztséget. Ezeknek a kimagasló személyiségeknek a részvétele tette utolsó összeállításában a Tisza-kormányt a dualizmus korának egyik legkiemelkedőbb kabinetjévé. Bár a már évek óta recsegő-ropogó kormányrendszer bukásának közvetlen oka a parlament újoncmegajánlási jogát megszorító véderőtörvény-javaslat volt, Tisza Kálmán politikai ügyességére vall, hogy ennek látszatokaként a Kossuth Lajos magyar állam-