Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1975 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 2. Budapest, 1978)

I. KORMÁNYOK

a felirati és a határozati párt. Az előbbi vezére Deák Ferenc volt, az utóbbié Teleki László gróf, majd halála után unokaöccse, Tisza Kálmán. Ezt az országgyűlést azonban dolgavégezetlenül oszlatták fel, működése alatt nem alakulhatott meg magyar kormány. Az 1865—1868. évi országgyűlés működését már siker koronázta: kivívta az alkotmány teljes helyreállítását és 1867 elején hosszú szünet után ismét sor kerülhetett az új független magyar felelős kormány megalakulására. Ennek elnökévé — a külföldön kialakult szokásnak megfelelően — a képviselőház többségi pártjának vezérét, Deák Ferencet akarta kinevezni az uralkodó, ő azonban elhárította ezt és maga helyett Andrdssy Gyula grófnak, a képviselőház első alelnökének megbízatását ajánlotta. Ennek értelmében történt meg 1867. február 17-én Andrássy kinevezése miniszterelnökké. Kormányát a többségi párt (Deák-párt) képviselőtagjaiból és olyanokból állította össze, akik beléptek a kormánypártba, illetőleg — ha addig nem voltak képviselők — mandátumot vállaltak annak programjával. A miniszterelnök és már korábban Lónyay pénzügyminiszter megbízatása közös miniszterré történt kinevezésükkel szűnt meg. A tárca nélküli külön horvát—szlavón—dalmát miniszter tisztségét az ún. horvát kiegyezési törvény, az 1868: XXX. tc. állította fel 44. §-ával és a törvény hatálybalépésének napján, 1868'. december 8-án történt meg az első miniszter kinevezése, Bedekovich Kálmán személyében. Ettől kezdve kereken 50 esztendőn át a Deák-párt, a helyébe lépett Szabadelvű Párt és a 4 és fél éves megszakítás után örökébe lépő Nemzeti Munkapárt, mint többségi párt sorából került ki 17 közül 15 kormány. 4 Deák-párti, 8 szabadelvű párti — köztük 15 évig Tisza Kálmán — és 3 munkapárti miniszterelnök állott a kormányok élén, a kormányzati válságot és a koalíció 4 éves kormányzását leszámítva. Az első kormányváltozás Andrássy közös külügyminiszterré történt kinevezésével — egyúttal a közös minisztertanács elnökségével való megbízatásával — 1871-ben következett be. A teljes összetételében változatlanul maradt kormány vezetését a 3 hónappal korábban grófi rangra emelt Lónyay Menyhért vette át. Lónyay az Andrássy-kormány első pénzügyminisztere, akkor közös pénzügyminiszter volt, akinek Andrássy kinevezésével egyébként is távoznia kellett volna — az osztrák többség fenntartása érdekében — a közös minisztérium éléről. A Lónyay-kormány későbbi összetételében sem következett be semmiféle politikai jellegű változás, mindössze a képviselőházi elnökké választott Bittó igazságügy-miniszter helyére került Pauler Tivadar, az addigi vallás- és közoktatásügyi miniszter, s az ő helyét töltötték be ugyanakkor Trefort Ágostonnal, aki azután 16 éven át állott a tárca élén a következő 4 kormányban is, egészen a haláláig. Lónyay utóda a kormány élén kormányának egyik tagja, Szlávy József lett. Ideiglenesen vezette ő is a honvédelmi tárcát — elődjeihez hasonlóan —, de csak 10 napig, amikor is megtörtént annak első önálló betöltése Szende Bélával, aki szintén haláláig — 10 éven át - állt a minisztérium élén. Kormányának megalakításakor változatlanul vette át Szlávy is az előző kormány tagjait, mindössze a saját korábbi tárcáját töltötte be ifjabb Zichy József gróf.