Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

fajta egyszerű egybeolvasztása ugyanis nem jelentene különösebb eredményt, sem az őrzés biztonsága, sem a tájékoztatás szempontjából. Az összeolvasztás gondolata mégis felmerült, sőt meg is valósult, úgy azonban, hogy az ilyen módon készült levéltári segédlet többet tartalmazott, mint á konspektus és a raktári jegyzék, bővült egy adattal. Ez az adat a levéltári anyag korát tünteti fdL Ilyenfajta levéltári segédlet levéltárainkban készült, sokszorosítva megjelent, külön nevet is kapott. A készítését elrendelő és szabályozó, a Levéltárak Országos Központja által kiadott munkautasítás tervezete leíró jegyzéknek, végleges szövege pedig repertóriumnak nevezte el. Az Országos Levéltárban már e névadást és rendelkezést megelőzően készültek ilyen segédletek, külön elnevezés nélkül. Kettő közülük sokszorosításban is megjelent. A sorozatnak, amelyben megjelentek, a Levéltárak Országos Központja a „Leltárak" címet adta. További, más levéltárakban készült kötetei a sorozatnak közvetlenül megjelenés előtt állanak, még továbbiak is elkészültek már, vagy készülőben vannak. Véleményem szerint sem a „leltár", sem a „leíró jegyzék", sem a „repertórium" kifejezés nem megfelelő az említett levéltári segédletfajta megjelölésére. Ezen viszonylag könnyen lehetne segíteni, találni olyan nevet, amely jobban kifejezi a fogalom tartalmát. Ügy gondolom azonban, hogy nem szükséges e műfaj elnevezésén törnünk a fejünket. Ugyanis magát a műfajt olyannak tartom, amelyre — konspektus és raktári jegyek mellett — nincs feltétlenül szükségünk, illetve nem ilyen tartalommal van szükségünk. A konspektus és á raktári jegyzék összevonásából új segédletfajta csak akkor keletkezik, ha adataikat bővítjük. Ez a bővítés azonban nem korlátozódhat a levéltári anyag korára. Ezáltal még nem ad az új levéltári segédletfajta lényegesen többet, mint a két régi, hiszen a kor rendszerint szerepel a levéltári anyag címé/ben vagy jelzetében is. Még egy további adatra van szükség ahhoz, hogy a konspektus és a raktári jegyzék összevonásából keletkező újfajta levéltári segédlet náluk lényegesen többet nyújtson. Ez az adat a levéltári anyag tárgyára vonatkozik. Az így keletkező, a levéltári anyag címén vagy jelzetén és terjedelmén kívül annak korát és tárgyát, is feltüntető levéltári segédletet nevezhetjük nézetem szerint repertóriumnak. Annak, hogy az ún. leíró jegyzékek a tárgyra nem voltak tekintettel, megvan a magyarázata. Ilyen leíró jegyzékeket a Levéltárak Országos Központjának elgondolása szerint csak tárgyilag tagolódó levéltári anyagról kell készíteni. Az eddig megjelentek és a közvetlenül megjelenés előtt állók, valamint az elkészültek és a készülők, valóban mind tárgyilag tagolódó levéltári anyagról készültek és készülnek. Az ilyen anyagnál pedig a cím vagy jelzet — olyan módon, ahogyan arról fentebb a konspektussal kapcsolatban szó volt — ad bizonyos eligazítást a tárgyra vonatkozólag. Ezért látszott a tárgyra vonatkozó külön adat, a címen vagy jelzeten túlmenőleg, a leíró jegyzékek számára mellőzhetőnek. A tárgy kérdését így intézve el, a leíró jegyzékek viszonylag könnyen és gyorsan készülhettek és készülhetnek, ami pedig nem utolsó szempont. Az ilyen leíró jetgyzékek azonban — a korra vonatkozó, de a címben vagy jelzetben amúgyis majdnem mindig bennefoglalt adaton kívül —. .semmivel sem adnak többet, mint a konspektusok és a raktári jegyzékek.