Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
5. A levéltári segédletek fajai
Elkészítésük nejn vet fel különösebb problémát, nem okoz lényeges nehézjséget. Nézetem szerint külön segédletfajtának nem kell őket tekintenünk.. Az elmondottak alapján javaslatom röviden összefoglalva az, hogy a jövőben készítsünk konspektusokat és raktári jegyzékeket, ezeket — ha célszerűbb — összevontan is készíthetjük, konspektus és raktári jegyzék — vagy áttekintő raktári jegyzék -— néven, készítsünk továbbá repertóriumokat, az ún. leíró jegyzékeik helyett. 30 A repertórium célja kettős: a tájékoztatás és az őrzés szolgálata. A két cél szorosan összefonódik egymással. Elsődlegesnek mégis a tájékoztatás szolgálatát kell tartanunk. A tájékoztatás számára ugyanis a repertórium lényegesen többet mond, mint a konspektus, az őrzés szempontjából viszont csak azt nyújtja, amit a raktári jegyzék. A statisztikai tervezést csak mellékesen és kis mértékben szolgálja. Az egymással szorosan összefonódó kettős rendeltetésének megfelelően a repertóriumnak a szintje is kettős. Az őrzés szolgálata érdekében lemegy a legkisebb raktári egységekig, azaz a raktári jegyzék szintjére, a tájékoztatás szolgálata érdekében pedig a legkisebb tárgyi egységekig, tehát a konspektus szintjére. A legkisebb raktári egységek mindenképpen egységei a repertóriumnak. Abban az esetben azonban, ha a legkisebb tárgyi egységek kisebbek a legkisebb raktári egységeknél, a repertórium egységei iskisebbek azoknál, szintje mélyebb, mint a raktári jegyzéké. Szélességét tekintve a repertórium szintetikus jellegű levéltári segédlet, összefoglalóan meghatározó adatokat várunk tőle. Adatai — mint már említettük — a következők: 1. cím vagy jelzet, 2. kor. 3. tárgy, 4. terjedelem. A repertóriumnak — a fconspektushoz és a raktári jegyzékhez hasonlóan — nemcsak a maga segédletben' egységei, a legkisebb raktári és tárgyi egységek címét vagy jelzetét kell megadnia, hanem az ezeknél nagyobb levéltári egységekét is. A nagyobb raktári egységek címét vagy jelzetét nem várjuk a reperlóriuiiiilól, mint ahogyan a koiiK'pektustól és a raktári jegyzéktől sem. Mindhárom segédletfajta tehát a levéltári anyagnak a megadott szinten fölül csak a levéltári tagolódását tükrözi, a raktárit nem. Fel kell tüntetnie a repertóriumnak mind a háromféle — levéltári, raktári és helyrajzi — jelzetet, de nem egyforma módon. A helyrajzi jelzetet ele30 A leíró jegyzékekkel kapcsolatos azt az elgondolást, hogy ezek csak tárgyilag tagolódó levéltári anyagról készüljenek, elvileg vitathatónak tartom. Elvileg mindenfajta levéltári segéletet mindenfajta levéltári anyagról elkészíthetőnek tartok, s nem korlátoznék bizonyosfajta segédletet bizonyosfajta anyagra. Más kérdés, hogy a gyakorlatban az anyag különböző sajátosságai határozzák meg, hogy milyenfajta segédletek készüljenek hozzá. — A Levéltárak Országos Központjának az ún. csomójegyzék és a repertórium készítését szabályozó utasítását közölte Balázs Péter a Levéltári Híradó 1956. évi 1. számában, 153—165. 1. Az utasítás nézetem szerint — a raktári jegyzékről és a repertóriumról fentebb mondottak, illetve a következőkben mondandók értelmében — módosításra szorul. Balázs egyébként a konspektust áttekintő jegyzéknek nevezi. I. m. 155. 1. Takáts Endrének az ún. leíró jegyzékkel kapcsolatos javaslatát fentebb már említettem. Érdekes, de inkább könyvtárosi, mint levéltárosi szemléletet tükröző, levéltári anyagnál nehezen megvalósítható javaslatot ismertetett ugyancsak az ún. leíró jegyzékkel kapcsolatban Horváth Ferenc: A levéltári kutatószolgálat problémái c. cikkében. (Levéltári Híradó, 1955. 3—4. 284—292. 1.) Szokatlan a levéltári segédletkészítést kutatószolgálatnak nevezni, bár kétségtelen, hogy a segédletek szolgálják a kutatókat.
