Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)
5. A levéltári segédletek fajai
l>an éppúgy nem jelentheti azt, mint ahogyan a levéltárismertetésnél sem jelenthette, sőt e műfaj szűkebben analitikus jellegéből következőleg még kevésbé lehetséges, hogy t. i. az ismertetőleltár keretében mondjuk el a levéltárnak, valamint a fondképző- és fondgyűjtő szerveknek vagy személyeknek a teljes, vagy akár csak a műfajszabta igényeknél behatóbb történetét. Amit a korábbiakban a levéltárismertetéstől várt adatokról mondottunk, hz a szűkebbre szabottság általános követelményével kiegészítve az ismertetőleltár adataira is vonatkozik. Hogy ez a szűkebbre szabottság konkrétabban mit jelent, arra e tanulmány már nem térhet ki, arról külön az ismertetőleltár kérdéseit tárgyaló cikk vagy munkautasítás hivatott szólani. Ilyen munkautasítás az Országos Levéltárban készült is. Itt csak utalunk reá azzal a megjegyzéssel, hogy a benne foglaltak egyes vonatkozásokban a gyakorlat tapasztalatai és elvi meggondolások alapján részben kiegészítésre, részben módosításra szorulnak. Megmaradva az általánosság keretei között, az ismertetőleltár adataival kapcsolatban csupán azt tartom szükségesnek itt megemlíteni, hogy az ismertetőleltár tagolódása sem lehet mélyebb, mint a levéltárismertetésé, azaz a sorozatoknál és az alsorozatoknál kisebb levéltári egységeket nem tüntetheti fel. Az állagnál nagyobb levéltári egységeket természetesen fel kell tüntesse. Miként a levéltárismertetés, úgy az ismertetőleltár is megteheti, sőt célszerű megtennie azt, hogy adatait azon a szinten mondja el, amely erre a legmegfelelőbb. Lehetnek tehát olyan adatai, amelyeket nem állagszinten, hanem vagy ennél magasabb (fond, levéltár), vagy pedig alacsonyabb (sorozat, alsorozat) szinten ad meg. Ez a körülmény éppúgy nem érinti az ismertetőleltár állagszintjét, mint ahogyan a levéltárismertetés szintjét sem befolyásolja a hasonló eljárás, amint azt fentebb bővebben kifejtettük és megindokoltuk. Noha a szint kérdése döntő kérdés minden levéltári segédletnél, nem kevésbé fontos, hogy minden levéltári segédletet mindig mint összefüggő egészet is nézzünk, ne pedig csupán a választott szintnek megfelelő levéltári segédletbeli egységek mozaikját lássuk benne. Szemléletünket ne korlátozzák a levéltári segédletbeli egységek. Minden levéltári segédlet harmonikus és szerves egész, amelynek egységei nem élnek egymástól független önálló életet. Mutatókat, táblázatokat, térképeket stb. az ismerttetőleltárhoz, analitikus jellegéből következőleg, méginkább hasznos készíteni, mint a szintetikus jellegű alapleltárhoz és levéltári útmutatóhoz. 23 * 23 Az ismertetőleltárról Borsa Iván és Takáts Endre véleményét fentebb már említettem. Turányi Kornél: Kutatóselejtezés és ismertetőlelíár c. cikkében néhány helyes gyakorlati szempontot vet fel. (Levéltári Híradó, 1953. 1. 86—91. 1.) Az ismertetőleltározás kérdéseit összefoglalóan — bár némely vonatkozásban vitathatóan — tárgyalja: Sashegyi Oszkár: Az ismertető leltárak feladatai és módszerei c. cikkében. (Levéltári Közlemények, 1954. 77. skk. 11.) L. még Szűcs Jenő: Szempontok a családi levéltárak ismertetőleltárainak elkészítéséhez. (Levéltári Híradó, 1954. 3—i. 92—104. 1.) 5 65
