Ember Győző: A levéltári segédletek (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 1. Budapest, 1958)

5. A levéltári segédletek fajai

beli egysége a levéltár, mint valamely levéltári intézmény őrizetében lévő teljes levéltári anyag. Ezen a levéltári szinten azonban külön fajta levéltári segédletet nem szokásos és nem is lenne célszerű készíteni. Ha ilyen levéltári szintű levéltári anyagról akarunk levéltári segédletet készíteni, akkor kétféleképpen járhatunk el. Az egyik megoldás az, hogy az ilyen levéltári szintű levéltári anyagot olyannak tekintjük, mintha valamely levéltári intézmény őrizetében lévő teljes levéltári anyag lenne. Ebben az esetben levéltári kalauzt készítünk róla. Ez a megoldás választható, akár több fondból áE az illető levéltári anyag, akár csupán egyetlen egyből. A másik megoldás az, hogy az ilyen levéltári szintű levéltári anyagról nem levéltári, hanem fondszintű levéltári segédletet készítünk. Ezt a megoldást azonban — á levéltári szint megtartása mellett — csak annál a levéltárnál, olyan levéltári anyagnál választhatjuk, amely csupán egyetlen fondból áll. Éppen az teszi lehetővé ezt a megoldást, hogy az ilyen levéltárnál a fondszint egybeesik a levéltári szinttel. Természetesen minden levéltárról lehet fondszintű segédletet készíteni, a levéltári szinten maradva azonban csak olyanról, amelynek csupán egyetlen fondja van. Látszólag ellentmondunk önmagunknak, amikor azt állítjuk, hogy a fondszint egyben levéltári szint is lehet. Ez az ellentmondás azonban — ismétlem — csak látszólagos. A levéltár fogalmának abból a fentiekben kifejtett értelmezéséből származik, amely szerint van egyetlen fondból álló levéltár is, a fond egybeeshetik a levéltárral. Ha a fond lehet egyben levéltár is, a fondszint is lehet egyben levéltári szint is, de csak azoknál a f ondóknál, amelyek egyben levéltárak is, illetve csak azoknál a levéltáraknál, amelyek egyetlen fondból állanak. Ki lehetne küszöbölni ezt a látszólagos ellentmondást olyan módon, ha — miként a nemeztközi levéltári irodalom jelentős része teszi -— bevezetnék, illetve megtartanék — hiszen a magyar levéltári irodalom jelentős része már átvette — az egyszerű és összetett levéltár fogalmait. E fogalmakkal operálva a fond fogalmára nem is lenne szükség, mint ahogyan a magyar levéltári irodalomban a legújabb időkig nem is szerepelt ez a fogalom. A fondot ugyanis, valamint minden olyan levéltárat, amely egyetlen fondból áll, egyszerű levéltárnak lehet nevezni. Az olyan levéltárat pedig, amelyben több fond van, összetett levéltárnak lehet mondani. Ha ezt a terminológiát fogadnók.el, a levéltári segédletekkel kapcsolatban is egyszerű és összetett levéltári szintről kellene beszélnünk, fondszint és levéltári szint helyett. Ilyen módon elkerülhetnők a fentiekben említett látszólagos ellentmondást. Kérdés azonban, hogy ez a terminológia nem vezetne-e nagyobb nehézségekre, mint amilyet ez a látszólagos ellentmondás okoz? E tanulmány keretében nem bocsátkozhatom ennek a — egyébként érdekes és tanulságos — terminológiai kérdésnek vizsgálatába. Csak röviden utalok azokra a bonyodalmakra, amelyeket az összetett levéltár fogalma okoz, a többszörösen és sokszorosan összetett levéltár fogalmaira, amelyek az összetett levéltár fogalmából következnek, a velük kapcsolatos nehézségekre, amelyek —• véleményem szerint — sokkal nagyobbak, mint a fentiekben vázolt látszólagos ellentmondás. Nézetem szerint helyesebb