Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
Az árak emelkedése miatt a külkereskedelmi vámok ügyét a királyi udvar javaslatai az 1630-as években az országgyűlések elé vitték. A Magyar Kamara például 1630-ban szintén a vámok emelése mellett foglalt állást.271 A vámjövedelmek dolgában ekkor fontos változás is következett be. A vámtaksákat ugyan nem sikerült felemelni, a magyar rendek azonban 1635-ben hozzájárultak ahhoz, hogy az illetékesek ezentúl minden kivitt, illetve behozott áru után a rendes harmincadon felül félharmincadot is fizessenek. Ezt a félharmincadot csak végvári célra lehetett fordítani (1635. évi 1. törvénycikkely). Lényeges vívmány volt az is, hogy 1638-ban sikerült a magyar nemesség vámkedvezményeit csökkenteni a majorsági (allodiális) természetű árukkal kapcsolatosan (1638. évi 49. törvénycikkely). Mind a félharmincad, mind a nemesi vámmentesség kérdésére még külön kitérünk. E fontos változások mellett is a vectigal alapjában véve a régi maradt. Átdolgozását most már nemcsak az árak emelkedése miatt sürgették, hanem azért is, mert sok olyan áru került a külkereskedelmi forgalomba, amely a régi vámszabályzatban nem szerepelt. Ezt hangoztatta a Magyar Kamara abban az 1649. február 11-i felterjesztésében is, amelyet a Magyar Kancelláriának a vámügyben kifejtett véleményére adott.272 A vámszabályzatban nem szereplő áruk dolgában a Magyar Kamara olyan álláspontra helyezkedett, hogy tulajdonképp nincs szükség a régi vámszabályzat reformjára, hanem csak arra, hogy az újabb áruk vámtaksáit a vámszabályzatba bevezessék. Ez a kiegészítés elvégezhető az országgyűlés beleegyezése nélkül is. A Bécsi Udvari Kamara, elfogadván ezt az érvelést, úgy vélte, hogy a vámügyet nem kell az 1649. évi országgyűlés alkalmával a királyi javaslatok közé iktatni. Egyben megbízta a Kamarát a vámszabályzat javasolt kiegészítésével.273 A vámszabályzat elavult voltáról találó véleményt adott Rauch Dániel nedelicei főharmincados a harmincadjövedelmek csökkentését indokló 1655. évi emlékiratában. E szerint is „adaptálni” kellene a régi szabályzatot az új időkhöz, mert a pénz értéke és a kereskedelem jellege megváltozott. A régi vectigal egyetemes szabályként mondta ki, hogy az áru értékének minden forintja után öt pénzt (dénárt) kell vámként leróni. Ennél a vám 1655-ben sok áru esetében jóval alacsonyabb volt. Egy mázsa vas ára 6 forint, rendes harmincadja ezzel szemben csak 5 dénár, egy ökörbőr ára 3-4 forint, rendes vámja csak 3 dénár volt. Ez a vám még akkor sem minősült magasnak, ha hozzáadták a rendes harmincadon felül a félharmincadot.274 Rauch Dániel is kiemelte, hogy sok olyan új áru került forgalomba, amelyekről a vectigal meg sem emlékezett. Különféle posztók, aranyozott és selyem szövetek tartoztak ide. A harmincadosok ezeket tetszés szerint vámolták, amely csökkentette a vámjövedelmeket.275 Az emlékirat kitért a vámjövedelmekre károsan kiható egyéb tényezőkre is, mint például a nemesi vámmentes271 MNL OL E 15 - 1630. január 17. - No. 54. A Magyar Kamara javaslata az országgyűlésen tárgyalható ügyekre vonatkozóan. 272 MNL OL E 15 - 1649. február 11. - No. 1. 273 MNL OL E 21 - b - 1649. február 15. - 603 - 42. 274 Emlékirat a harmincadok állapotáról 1655-ből: Puncta de statu tricesimarum regaliumet necessaria earundem in ordinem reductione. A nedőcsi, azaz a szlavóniai főharmincadostól, Rauch Dánieltől. Közli: ismeretlen. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 4. (1898) 577-578. Eredetije: MNL OL E 136 - d - 53. 275 uo. 582. 73
