Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
ségre, a katonatisztek vámvisszaéléseire, a csempészésre, stb. Ezekkel majd másutt kell foglalkoznunk. A vámjövedelmek csökkenése miatt a király a harmincadvisszaélések ügyét később mégis az országgyűlés elé vitte. Az 1655. évi országgyűlés 100. artikulusa határozatot hozott arra, hogy a harmincadok állapotát bizottságok fogják megvizsgálni. A bizottságok javaslatai alapján intézkednek majd a visszaélések megszüntetéséről, s gondoskodnak a vámjövedelmek gyarapításáról is. Négy királyi bizottságot hoztak létre a felső-magyarországi, Dunán inneni, dunántúli , és a horvát-szlavón harmincadosok vizsgálatára. A bizottságok elnökei püspökök voltak, az egyiké a királyi személynök. Tagjaik között találhatunk nemeseket, városi polgárokat és kamarai tisztviselőket.276 A bizottságok 1656-ban már bizonyos vizsgálatokról pozsonyi ülésükön beszámolhattak.277 Ezek alapján, továbbá a korábbi javaslatok felhasználásával, a kamarai szervek 1656-ban a vámszabályzatot kijavították, s az új vectigal 1656 júliusában már el is készült. Hátra volt még a kinyomtatása és a rendek elé való terjesztése. A rendi jóváhagyás igen nehézkes és kényes ügynek látszott. Ezért a Magyar Kamarát utasították, hogy új vámszabályzatot a rendi jóváhagyás nélkül is nyomassa ki, s juttassa el a harmincadosokhoz, hogy a kereskedésben fennakadás ne legyen.278 Az új vectigal tehát - bár születésénél szerepet játszottak az országgyűlés által kiküldött bizottságok - az országgyűlési jóváhagyás nélkül került használatba. Az állatok után szedett vámtarifák az új vámszabályzatban sem változtak. Valószínűleg szerepet vitt ebben az a törekvés, hogy megkönnyítsék Bécs és az örökös tartományok húsellátását. Más árucikkeknél azonban a vámtételek 50-100%-kal emelkedtek, s a vámszabályzat sok, a régi vámszabályzatban nem szereplő áruféleség vámját is rögzítette.279 Az 1656. évi vámszabályzatot — elsősorban a rendek - csak a régi javított változatának, továbbra is ideiglenesnek tekintették. Az 1655. évi 100. törvénycikkely értelmében felállított bizottságoknak munkájukat tovább kellett volna folytatni. Ez nem történhetett kielégítő mértékben, mert az 1681. évi 44. törvénycikkely újból megsürgette, hogy a királyi vámot az 1655. évi 100. törvénycikkely értelmében minél előbb szabályozzák. A kamarai szervek a harmincadigazgatásban mindenesetre a 17. század végéig az 1656. évi vámszabályzatra támaszkodtak. A magyar rendeknek jelentős szerepük volt abban, hogy a vámtarifákat, bár azok elmaradtak a piaci áraktól, a bécsi udvar a 17. század első felében nem merte felemelni. A rendeknek az volt a véleményük, hogy a harmincadot, a Magyar és a Szepesi Kamara legfontosabb bevételét, a bécsi udvar nem kizárólag hazai célokra, a török elleni küzdelem támogatására fordítja. Amikor a törökelleni harc költségeinek fedezéséről volt szó, mint például a félharmincad megszavazása esetén, a rendek ellenkezése csökkent. A bécsi udvar óvatos magatartásának a vámemeléssel kapcsolatosan világgazdasági 276 vö. Az 1655. évi 100. törvénycikk intézkedései. 277 MNL OL E 15 - 1656. március 23. - No. 2. 278 MNL OL E 21 - a - 1656. július 28. 279 Zimányi V: Magyarország az európai gazdaságban i. m. 79. Az 1656. évi vectigal kéziratos példánya megtalálható: MNL OL E 142 - a - 19 - No. 2. 1. Régi magyar könyvtár. 2. köt. Az 1473-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű hazai nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. írta: Szabó Károly. Bp. 1885. 1388. 74
