Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
Palota (Várpalota) szintén azok közé a végvárak közé számítható, amelyek magánkézből kerültek királyi tulajdonba, tekintélyes vártartománya azonban főleg egyházi birtokokból alakult ki. Palota a 15. században az Újlakiak birtoka volt, 1524-ben Újlaki özvegyének második férje, Móré László tulajdonába jutott. I. János király 1533-ban a Podmaniczky családnak adományozta, 1558-ban Podmaniczky Rafael halálával magszakadás útján a kincstáré lett. A tizenöt éves háború idején váltakozva hol magyar, hol török birtokban volt, 1650-ben királyi adomány révén a Zichy család tulajdonába került.157 A palotai várhoz már Podmaniczky Rafael életében püspöki birtokokat csatoltak. Veszprém 1552. évi eleste után a vár földesura és kapitánya püspökségi birtokokat (Szentistván, Hajmáskér, Ősi, Peremarton, Berhida, Urhida-Kajár, Patvására, a káptalan tulajdonában lévő Papkeszi) vett bérbe 400 forintért, a bért a veszprémi püspöknek tartozott kifizetni. Később a bért a birtokokért helyette a Magyar Kamara fizette.158 Palota a püspökség és káptalan birtokainak csak egy részét használhatta. A többit Tihany és maga Veszprém.159 A palotai várhoz csatolták a veszprémvölgyi apácakolostor többi birtokát is. Vörösberény, Kenese, Máma, Sándor és (Balatonfő)kajár még Podmaniczky Rafael idejében került a váruradalomhoz, bért kellet szintén értük fizetni.160 A Magyar Kamara a kincstári birtokbavétel után összeírta a palotai várhoz tartozó javakat és azok jövedelmét. Az 1578. évi urbárium szerint a palotai vártartománynál már többségben voltak azok a falvak, amelyeket a fehérvári káptalan és prépostság, a veszprémi püspökség és káptalan, a simontornyai vár uradalmaiból csatoltak a vár birtokaihoz. A falvak egy része a török hódoltsági területen feküdt.161 Veszprém 1593-tól 1598-ig ismét a töröké volt. Visszafoglalása után Palota továbbra is használta a püspökség egyes birtokait, Veszprém várához - amint említettük - a püspökség javaiból más falvakat csatoltak.162 A váci püspökség birtokain is volt néhány vár, amelyeket azonban a 16. század közepén sorra elfoglalt a török, így királyi, kamarai igazgatás alá nem juthattak. A Bro- darich püspök által megerősített Vác, a püspökség székhelye már 1541 -ben elesett. (Vác városát 1596-ban visszafoglalták, 1620-ban azonban ismét elfoglalta a török.) Vác 1541. évi eleste után a káptalan, levéltárával és kincseivel együtt, Nógrád várába menekült, amelyet a török 1544-ben vett birtokába. Pálffy Miklós a várat 1594-ben szerezte visz- sza.163 Nógrád megyében és környékén ezek mellett sok magánföldesúri vár is volt. Füleket például földesura, Bebek Ferenc, Hollókőt és Tart 1549-ben Országh Kristóf erősítette meg. Az 1550-es években ezek is a török támadás áldozatai lettek. A török végvonal 1560-ban ezen a vidéken Fülek, Szécsény, Nógrád, Salgó, Szanda, Hollókő 157 Urbáriumok i. m. Szerk. Maksay Ferenc. 149. 158 Lukcsics J.\ Veszprém i.m. 37. 159 Szánló A végvári rendszer i. m. 21. 160 Hárich J.: Veszprémvölgy i. m. 5. 161 Urbáriumok i. m. Szerk. Maksay Ferenc. 151-170. 162 vö. a 156. jegyzetnél idézettekkel 163 Urbáriumok i. m. Szerk. Maksay Ferenc. 637. A váczi egyházmegye történeti névtára. Vác Dercsényi Dezső vállalata, 1915. 34., 57. 49
