Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
lődésére. Ebben az esetben a központi kormányzat, a Magyar Kamara képviselte a helyes irányzatot, amelynek egyik eredménye volt a félharmincad rendszeresítése, majd a királyi központi jövedelmekhez való csatolása. A 16. és 17. századi történeti fejlődés viszontagságai között a középkori gyökerű harmincadszervezet kiállta a próbát, megszilárdult, s a kamarai igazgatás megbízható bázisa lett az ország különféle területein. (Vonatkozik ez a Szepesi Kamara alá tartozó harmincadhelyekre is.) Hathatósan szolgálta a török elleni küzdelem céljait. Tény azonban az is, hogy a bécsi udvar ezt a szervezetet 1670 után a magyarság elleni abszolutisztikus célokra is jól fel tudta használni.347 V. A BÁNYÁSZAT ÉS A PÉNZELLENŐRZÉS, A BÁNYÁSZATI HATÁSKÖR CSÖKKENÉSE A királyi, illetve a kamarai rendes jövedelmek (proventus ordinarii) közé tartoztak a harmincadvám mellett az arany-, ezüst-, réz- és sóbányászat királyi monopóliumából, a bányászati regáléból eredő jövedelmek. A királyi kincstartóság már 1526 előtt jelentős bevételt húzott a bányászat monopóliumából. A Magyar Kamarának kiadott általános utasítások is meghagyják,348 hogy a Kamara a bányászat művelése érdekében tegyen meg mindent, s biztosítsa az ebből eredő különféle jövedelmeket. Az utasítások e szigorú intézkedései tulajdonképp feleslegesek voltak, mert a Magyar Kamara már működésének kezdeti éveiben sem foglalkozott komoly mértékben a bányaügyekkel. Ennek történeti gyökereit még az 1526 előtti korszakban kell keresnünk. A középkorban a nemesfémek királyi bányászati monopóliumának biztosítása végett felállították a pénzverő- és bányakamarákat. Ezek közül a legjelentősebbek az úgynevezett alsó-magyarországi kincstári bányavidéken, a hét alsó-magyarországi bányaváros (Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya és Bélabánya) területén működő szervek voltak. Az alsó-magyarországi önálló pénzverő- és bányakamara a 15. században közös szervben, az alsó-magyarországi bányakamarában egyesült. Az Alsó-magyarországi, illetve Körmöcbányái Bányakamara foglalkozott a pénzveréssel és a királyi kincstár tulajdonában lévő bányák igazgatásával. Ellátta ezek mellett a kincstári bányászati hatáskör egyéb feladatait, mégpedig a magánvállalkozóktól járó urbura (bányabér, bányatized) behajtását, a kincstári beváltásra beszolgáltatott nemesére átvételét, a körmöcbányai pénzverő műhelyek irányítását, a pénz finomságának, súlyának ellenőrzéséből származó teendőket. Feladatkörébe 347 1. erre vonatkozólag a kamarai igazgatás tevékenységét a nemesi birtokok elkobzásánál és a túlhajtott adóztatásnál. 348 Az 1528., 1548., 1561. és 1569. évi utasítások 16.- 17. pontja szabályozza a Kamara bányászati teendőit. Mayer, Th.: Hofkammer i. m. 61-63. 91
