Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
tartozott 1526 előtt a kamarahaszna (lucrum camerae) helyett Károly Róbert idején bevezetett kapuadó (portális adó) behajtása, illetve bérbeadása is.349 A Körmöcbányái Bányakamara jövedelmeit Zsigmond óta a magyar királyok rendszerint a királynéknak adományozták. II. Ulászló idején e jövedelmek Anna királyné birtokában voltak.350 II. Lajos felesége, Mária királyné az 1515. és 1522. évi házassági szerződésekben jegyajándék gyanánt kapta meg a bányajövedelmeket a hét bányavárossal és a zólyomi ispánsággal, továbbá a munkácsi és a huszti uradalommal, a máramarosi sóbányákkal együtt.351 Az özvegy királyné 1526 után a bányákat saját tisztviselőivel igazgatta. A bányakamara szervezete és ügyvitele Mária özvegy királyné alatt, illetve főkamara-grófja, Beheim Bernát igazgatása idején továbbfejlődött és szép jövedelmet hozott. I. Ferdinánd tanácsosainak becslése szerint a királynéi bányászat és a pénzverésjövedelme 1540-ben 300.000 rajnai forintot tett ki.352 A királyné főkamara-grófja 1538-ban meghalt, állását nem töltötték be. Az alkamara-grófok (Körmöcbányán és Selmecbányán) irányították a munkát, ezeket alkalmi királyi vizsgálóbizottságok ellenőrizték. A besztercebányai rézbányák a Fuggereknél voltak bérben.353 A harmincadigazgatás ismertetésénél említettük, hogy Mária özvegy királyné a bányákon és uradalmakon kívül nyugat-magyarországi harmincadokat is birtokában tartott. A királynéi birtoklás ellen I. Ferdinánd, a Magyar Kamara és a magyar ország- gyűlések is kifogást emeltek. Az 1548. március 9-i augsburgi szerződés szerint, amely a királynéi birtoklásnak véget vetett - javai kárpótlásául Mária évi 34.000 forintnyi összeget kapott - a Körmöcbányái Bányakamara alá tartozó bányák is I. Ferdinánd kezébe kerültek.354 A Magyar Kamara, mint az 1526 előtti királyi kincstartóság jogutódja, most már átvehette volna az említett bányák és pénzverés irányítását. Ez azonban nem következett be. I. Ferdinánd a bányákat, a nyugati határsávon lévő magyaróvári, nedelicei és pozsonyi főharmincadokkal, a magyaróvári uradalommal együtt 1548 után az Alsóausztriai (egykori nevén az Ausztriai) Kamara igazgatása alá helyezte.355 A Bécsben működő Alsó-ausztriai Kamara munkáját az Udvari Kamara ellenőrizte, így a bányák és a pénzverés ügyeit a bécsi udvar teljesen hatáskörébe vonta. Az Alsó-ausztriai Kamara hatásköre egyelőre csak az alsó-magyarországi nemesfémbányászatra, a körmöcbányai pénzverő ügyeire, tehát erre a kincstárinak minősülő bányakerületre terjedt ki. A felső-magyarországi (az 1560 után felállított Szepesi Kamara területére eső) kincstári bányászattal továbbra is a Magyar Kamara foglalkozott, így a Bécsi Udvari Kamara 1551-ben a Magyar Kamarának hagyta meg a máramarosi arany- és ezüstbányák, sóbányák vizsgálatát. A Magyar Kamara javaslatára jelölte ki 349 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 293. 350 uo. 294-296. 351 Heiss, GDie Besitzung i.m. II. 57., 64., 68., 83. 352 uo. 54. 353 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 297. 354 Heiss, G.: Die Besitzung i.m. II. 74. Más források szerint a megváltási összeg évi 54000 forint lett volna. Ember Gy. i.m. 295-96. 355 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 298-299. 92
