Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
ezen az úton. Bécs évente általában 80.000 darab marhát vásárolt fel ezekben az években.284 Az a szokás alakult ki, hogy a hazai és külföldi kereskedők már a Vágón innen összevásárolták alacsony áron az alföldi hajcsárok marháit, s az így felvásárolt marha azután 3-4 kereskedő kezén át jutott Bécsbe, ahol az ára darabonként tíz forinttal is emelkedett. A Magyar Kamarának elrendelték, hogy ne engedje meg ezt a lánckereskedelmet. Az a kereskedő, aki az alföldiektől az állatokat megvette, a rendelet szerint nem adhatta el másnak Magyarországon, hanem köteles volt az állatokat közvetlenül Ausztriába, Bécsbe áthajtani és ott eladni. A Magyar Kamarának gondoskodni kellett arról, hogy ezt a rendelkezést a vásárokat tartó helységekben közhírré tegyék.285 Az árdrágítás másik módja az volt, hogy a marhát nagy tömegben a török—magyar határ mellett összegyűjtötték huzamosabb ideig. Ebből a mennyiségből azonban a határon túlra időnként csak keveset engedtek át, s ezzel az árakat felverték,286 illetve állandóan magasan tartották. Az árak emelkedését idézte elő 1600 után az is, hogy a Nagyszombatban és a város környékén kereskedő társulatok összevásárolták az Alföld felől érkező marhát, sőt kényszerítették az onnan jövő kereskedőket, hogy az állatokat nekik kisebb áron adják el. Az így felvásárolt marha azután a társulattal együttműködő három-négy közvetítő segítségével került a bécsi piacra vagy máshova.287 Más adatok szerint az Alföldről érkező marha gyülekező helye a Nyitra megyei Jattó (Jatho) puszta volt, az itteni első „pihenőhelyen” vették át az állatokat az üzérkedő marhakereskedők, illetve a kereskedőtársaságok. A bécsi piac mellett jelentős marhavásárok voltak a morvaországi Auspitzben (magyarul Pusztapércs) is. Az itteni marhavásárokra vonatkozó kiváltságleveleket többször is megerősítették. A német birodalmi kereskedők ide szívesebben jöttek, mint a bécsi vásárokra.288 A bécsi mészárosok panasza miatt 1605-ben megrendszabályozták a kereskedő társulatok tevékenységét. Rendelkezéseket küldtek szét a harmincadosoknak e tiltott társaságok megszüntetésére, s az általuk felvásárolt marha elkobzására.289 A vásárokon kihirdetett nyílt parancs szerint tilos volt minden felvásárlás (elővásárlás). Az alföldi marhahajcsárok nem gyülekezhettek sem Jattópusztán, sem másutt, csak a rendes marhavásárokon adhatták el árujukat. Az alföldiek állataikat a harmincad megfizetése után maguk is Ausztriába vihették. A nyílt parancs csak 2-3 kereskedőből álló társaságok működését engedélyezte. E társaságok a marhavásárokon szabadon vehettek marhát, de a harmincadhivataloktól írást kellett kapniuk, hányat vettek és hová viszik. Egymásnak árujukat nem adhatták el. Bécsben a handgrófi hivatalban (a Magyar Kamara harmincadfizetést ellenőrző szerve) fel kellet mutatni a kihajtott állatokról szóló igazolásokat. A társaságok tagjait és családtagjaikat a harmincadhivataloknál és a bécsi handgrófi hivatalban is nyilván kellett tartani. A pátens arról is gondoskodott, hogy a 284 Marhakereskedésünk szabályozása 1605-ben. Közli: -a-o- In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 3. (1897) 193-196. 285 MNL OL E 21 - a - 1597. április 18. 286 MNL OL E 21 - a - 1597. május 23. 287 MNL OL E 21 - a - 1601. június 8. és Marhakereskedésünk i. m. 193. 288 Takáts Sándor: Az auspitzi pusztapércsi magyar marhavásárok régi kiváltságlevelei. In: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 12. (1905) 228. 289 MNL OL E 21 - b - 1605. április 4. - 584 - 64. 76
