Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IV. A harmincadigazgatás
nagyszombati vásárra és környékére terelt marhát ne Csehországba, hanem lehetőleg Bécs felé vigyék. II. Ferdinánd 1622. október 17-én újból kiadta az 1605. évi pátenst. A szövege annyiban változott, hogy a felvásárlások meggátlása céljából az alföldieknek a marhaeladást az országos vásárokon kívül csak két hetivásáron, mégpedig a szemp- cin és a magyaróvárin engedélyezte.290 Az ilyen szabályozások természetesen nem tudták teljesen megszüntetni a marhakereskedelem körüli visszaéléseket. A 17. század közepén újból megerősödtek a marhahús drágaságával kapcsolatos panaszok. Ezeket szintén a marhát felvásárló bizonyos kereskedőtársaságok és monopolisták idézték elő. Az is előfordult, hogy a német birodalom kereskedői közvetlenül Magyarországon vették meg a birodalomba kivitt állatokat,291 s ezzel ők is hozzájárultak a bécsi húsár emelkedéséhez. Az előbb ismertetett intézkedések elsősorban Bécs és az örökös tartományok húsellátásának megkönnyítését szolgálták. Hasznosak voltak természetesen a kamarai jövedelmek növelése szempontjából is. A 16. század második felétől kezdve a bécsi udvar azonban a marhakereskedelem pénzügyi kiaknázásának olyan módszerét is bevezette, amely sem a magyarországi marhakereskedő rétegnek, sem a Magyar Kamara jövedelmeinek nem vált javára. Ebben az esetben arról a meglehetősen nagyszámú vámmentes kiviteli engedélyről van szó, amelyeket az udvar a hitelezőinek adott. E kiviteli engedélyek kibocsátásában a Magyar Kamarának nem sok szerepe volt. A Kamara rendszerint csak rendeletet kapott arról, hogy bizonyos személyek, vagy társaságok ennyi és ennyi marhára vámmentes kiviteli engedélyt kaptak, s a marhát bizonyos harmin- cadhivataloknál fogják vámfizetés nélkül áthajtani. Minderről a Magyar Kamarának értesítenie kellett az illetékes harmincadhivatalokat. A harmincadhivatalok nem nézték jó szemmel ezeket a vámmentes állatkiviteleket. Az olasz Joanelli testvérek, akik 42.000 forintos kölcsönt nyújtottak az udvarnak, s ezért szabad marhakivitelre kaptak engedélyt, 1582-ben bepanaszolták a harmincadosokat, hogy azok őket és társaikat (Mattheus Partingért és Zacharias Götzlt) a kivitelben gátolják. Külön királyi rendelet utasította a Kamarát, hogy a hitelezőkkel csínján bánjanak, mert őfelségének máskor is lehet még pénzkölcsönre szüksége.292 A következő években (1597) Carolus Magnus és Lucas Bazin velencei kereskedő kapott vámmentes kiviteli engedélyt, a Magyar Kamara pedig utasítást ennek végrehajtására.293 A Magyar Kamara továbbra is kifogást emelt a külföldieknek adott vámmentes kiviteli engedélyek ellen. A velencei kereskedők részére 1603-ban a szabad marhakivitelt csak oly mértékben javasolta megadni, hogy az ne növelje az állathiányt, s ne csökkentse a harmincadok jövedelmét.294 A 17. század első felében - amint említettük - a gazdasági pangás a marhakereskedelemre is kiterjedt. Csökkent Ausztria és Bécs igénye a magyar marha iránt. Ez a gazdasági helyzet és a külföldieknek, főleg olaszoknak adott további szabad kiviteli engedélyek tönkretették a magyar marhakereskedő réteget, a 290 1. Marhakereskedésünk i. m. 193-196. 291 MNL OL E 21 - a - 1650. április 16. 292 MNL OL E 21 - a - 1592. augusztus 31., november 6., 1593. május 24. 293 MNL OL E 21 - a - 1597. július 29., szeptember 12. 294 MNL OL E 15 - 1603. márciusl2. - Cam. Aul. No. 20. 77
