Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
intézésére, de ezek a személyek teljesen tőle függtek. Jobban megfelelt az előírtnak a tiszttartó működése az olyan várbirtokoknál, amelyek nem a végvári vonalon helyezkedtek el. Önálló kamarai tiszttartó működött például 1553-ban a diósgyőri vár gazdaságában. A trencséni kamarai tiszttartó működését ugyan a várkapitány 1550-ben szintén megnehezítette, de meggátolni nem tudta.206 A kamarai ellenőrzés elé a katonai személy hatalma mindenesetre sok akadályt gördített. A kapitányokat, amint a bemutatott példákból láttuk, csak úgy lehetett számadásra bírni, ha a Kamara katonai hatósághoz, például 1556 után a Haditanácshoz fordult. Ez pedig hosszadalmas volt, mert a Magyar Kamara először felírt a Bécsi Udvari Kamarához vagy a Magyar Kancelláriához. Utóbbiak átírtak a Haditanácshoz. A Haditanácstól érkezett a királyi parancs, szintén hosszadalmasan, a renitens kapitányhoz. Az irányítás és ellenőrzés sokféle feladatot rótt a Magyar Kamarára. Ebből nem mindegyik volt rendszeres, elég sok adhoc feladat akadt közöttük. A Magyar Kamara tárgyalt például a király megbízásából bizonyos személyekkel a tiszttartói, számvevői, ellenőri tisztségek betöltése ügyében, de javaslatot adhatott a várkapitány személyére is. Ő készítette el a gazdasági tisztviselők hivatali utasításait, s gondoskodott ezek illetékes személyhez történő eljuttatásáról. Rendszeres munkája volt a tisztviselők különféle számadásainak ellenőrzése. A várbirtokokat a várkapitányok ellen beérkezett vádak és a várak katonai erejének felmérése miatt gyakran vizsgálták. Az ilyen vizsgáló bizottságoknak tagjai voltak a kamarai tisztviselők is. Gyakran került sor a birtokok összeírására, megbecslésére, amelyet kamarai kiküldöttek végeztek el. A várbirtokok jobbágyainak szolgáltatásait feltüntető urbáriumokat is a kamarai tisztviselők állították össze. A várak között voltak gazdagabbak, nagy vártartománnyal rendelkezők, de voltak szegényebbek is. A várbirtokok jövedelme azonban általában nem volt elegendő a várak fenntartásához, az őrség élelmezéséhez.207 A megyék és városok adójából, a bérelt egyházi tizedből, a parasztok közmunkájából és a kamarai bevételekből, külföldi segélyből kellett biztosítani a hiányzó összeget. Mindez túlnyomórészt szintén a Kamarák feladatköréhez tartozott. E tevékenységről részletesebben majd az adóügyet, tizedbérletet s a többit tárgyaló fejezeteknél emlékezünk meg. A Magyar Kamara a Szepesi Kamarával együtt a végvárak kiépítésével, a végvári birtokok megszervezésével és igazgatásával az ország védelme szempontjából nagy fontosságú feladatot látott el. Kétségtelen, hogy a Kamarák munkájukat anyagi eszközök hiányában vagy más okok miatt nem végezhették el tökéletesen, s mulasztásaikat sok bírálat is érte. A végvári vonal azonban a kamarai közreműködés nélkül nem épülhetett volna ki, s nem állhatott volna fenn. 206 Diósgyőrre: ÖStA AVA FHKA MCA HFU 1563. Oktober 31. Trencsénre: MNL OL E 21 - a - 1549. március 27. MNL OL E 21 - b - 1550. április 16. - 536 - 189. MNL OL E 136 - a - 1 - 119. 207 Szántó Imre: A végvári rendszer költségei i.m. 24. 57
