Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
(dunántúli, Dunán-inneni és felső-magyarországi részekbe) biztosokat küldött ki a birtokfoglalások felülvizsgálatára. A birtokokat, a valóban hűtlenség miatt elkobzottak kivételével, vissza kellett adni, ez a kamarai tisztviselők által saját hatalmukkal elvett javakra is vonatkozott. A bizottságok elnöke a nádor volt, melléje egy magyar kamarai tanácsost rendeltek. Az 1681. évi 37. törvénycikkely újból leszögezte, hogy a királyi kincstár csak törvényes úton foglalhatja le a javakat. Az 1682. évi 59. törvénycikkely általános amnesztiát hirdetett mindazoknak, akik a felkelők közül két hónapon belül a király hűségére visszatértek.89 Thököly Imre és hívei nem fogadták el a soproni országgyűlés határozatait és az amnesztiát sem. Valószínűleg azért, mert a bujdosók között sok olyan volt, akit erősen el lehetett volna marasztalni vitathatatlan hűtlenség miatt, s akik az elkobzást úgysem kerülhették volna el. Ezek esetében tovább folytak az elkobzások katonai segédlettel és kamarai közreműködéssel.90 A Magyar Kamara 1670-től 1680-ig sokat foglalkozott az elkobzások ügyeivel, a legtöbb esetben azonban csak a részleteket intézte, az irányítás a Bécsi Udvari Kamara és a Magyar Kancellária hatáskörében volt. Az 1680 utáni birtokelkobzásoknál az a gyakorlat alakult ki, hogy a Magyar Kamara helyett ezt a bécsi udvar által kiküldött bizottságok végezték. E bizottságok tagjai rendszerint császári katonatisztek és osztrák kamarai tisztviselők voltak. A bécsi udvar tehát ezekben az időkben rendszeresen alkalmazta a magyar rendek által erősen vitatott rendkívüli peres eljárást.91 Kisebb értékű birtokok elkobzását végezhette a Magyar Kamara. Az elfoglalt birtokok gazdálkodásának irányítása ezzel szemben a Magyar Kamara feladata lett. A birtokokat értékesíteni azonban nem volt szabad.92 b. Birtokok elzálogosítása és eladományozása A magvaszakadt nemesi családok birtokainak tulajdonba vétele, a nemesi birtokok elkobzása a királyi kincstár birtokállományának növelésénél, a kincstár birtokszerzésénél játszott nagy szerepet. A királyi birtokjogi hatáskörökhöz tartozott azonban az is, hogy döntsön az így megszerzett földbirtokok további sorsáról. A királynak joga volt ahhoz, hogy az ilyen birtokokon maga gazdálkodjék vagy bérbe, zálogba adja azokat. A kincstári birtokok eladása, jogi kifejezéssel „elidegenítése” dolgában azonban a nemesi alkotmány szerint az uralkodó keze meg volt kötve. A király a kincstári birtokokat nem bocsáthatta áruba, csak adományozás útján juttathatta mások tulajdonába. Az adományozás kétféle lehetett, ideiglenes és örökletes, utóbbi rendszerint az ado- mányos család fiúágának kihalásáig, magvaszakadtáig szólt. Az ideiglenes tulajdoni átruházást inscriptio-nak nevezték, ez tulajdonképp a birtokok elzálogosításával volt azonos. A végleges elajándékozás, a donatio nevet viselte. 89 MNLOLE21 - b- 1684. január 12.-608- 171. 90 MNL OL E 15 - 1683. november 9. - Aul. cam. - No. A 1. Felsorolja azokat a császári tiszteket, akik Thököly hívei birtokainak elkobzásánál közreműködtek. MNL OL E 21 - a - 1684. március 22. Rendelet az elkobzott birtokok kamarai kezelésére. 91 MNL OL E 21 - a - 1684. december 14. 92 MNL OL E 21 - a - 1684. március 22. 32
