Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
utalta ki az elkobzott javak bevételeiből.81 A Kamara rendszerint megkapta azoknak a személyeknek a névsorát, akiket javaik teljes elkobzására ítéltek, illetve azokét, akik pénzbüntetés vagy birtokaik részleges elkobzása fejében megmenekültek a további eljárástól. Ezeket a pozsonyi és bécsi börtönökből szabadon is engedték. A kisebb birto- kú nemesek 300-25.000 rénes forintig terjedő büntetést fizettek, vagy birtokuk felét, kétharmadát voltak kötelesek átadni a Kamarának.82 A dúsgazdag főnemesek birtokait azonban a Kamara könyörtelenül lefoglalta, és használatba vette. A Nádasdy-javak jövedelmét például az uradalmi prefektusnak és a pénztárosnak negyedévenként a számadásokkal együtt Bécsbe kellet felküldenie. A lázadásban való bünrészesség miatt elkobozták Wesselényi Ferenc özvegyének, Széchy Máriának a vagyonát is.83 Németlipcsei dominium-át a Besztercebányai Bányakamara kapta meg. Nádasdy Ferenc volt országbíró birtokaiból egyes falvakat a bécsújhelyi váruradalomhoz,84 illetve a magyaróvári királyi uradalomhoz csatolták.85 Az elkobzott Zrínyi- és Nádasdy-javakból keletkezett horvátországi és szlavóniai fiskális birtokok kezelésére 1673-ban Prasinszky Péter és Pavecsich Gergely személyében jószágigazgatókat neveztek ki. Ezeken a birtokokon tehát kamarai gazdálkodást vezettek be.86 Frangepán Ferenc elkobzott tengermelléki birtokain (Buccari és környéke) szintén kamarai birtokgazdálkodás folyt, egyelőre igen sovány eredménnyel.87 Az 1670-es években számos királyi rendelet nem az elkobzásokról, hanem a királyi hűségre visszatérők birtokainak visszaadásáról intézkedett. E rendelkezések célja részbe az volt, hogy enyhítsék azokat a törvénytelenségeket és túlkapásokat, amelyek a birtokfoglalások terén napirenden voltak, s amelyek az országban igen nagy elkeseredést szültek.88 E rendeletek ellenére tömegesen váltak nincstelenné és földönfutóvá a birtokelkobzások áldozatai, akiknek számát a katonai túlkapások miatt elmenekültek, az elbocsátott magyar végvári katonák, az üldözött protestánsok is növelték. E bujdosók, ahogy nevezték őket, török és erdélyi területen, a Partiumban gyülekeztek. Vezetőik nemesek voltak, de zömük menekült jobbágyokból és elbocsátott végvári katonákból tevődött össze. A bujdosókból alakult csapatok, a kurucok 1672-től kezdve fegyveres harcot indítottak a császári katonaság ellen. A kuruc mozgalom akkor vált szervezettebbé, amikor 1678-tól kezdve Thököly Imre állt a bujdosók élére. A kuruc mozgalmak sikerei a bécsi udvart arra késztették, hogy egyelőre szakítson az Ampringen-féle Guberniummal bevezetett merev abszolutisztikus kormányzati módszerekkel. Az 1681-ben összehívott soproni országgyűlésen, ahol visszaállították az alkotmányos formákat, sor került többek között a birtokelkobzások megtárgyalására is. Újból több országgyűlési határozat született a jogtalanul elkobzott birtokok visszaszolgáltatása ügyében. Az 1681. évi 11. törvénycikkely az egyes országrészekbe 81 82 83 84 85 86 87 88 MNL OL E 21 - a - 1671. január 3., február 26. MNL OL E 21 - a - 1671. november 9., november 17., november 18. MNL OL E 21 - a - 1670. október 29., november 8., 30. MNL OL E 21 - a - 1672. április 4. MNL OL E 21 - a - 1672. április 10. MNL OLE 21 - a- 1673. január 3. MNL OL E 15 - 1679. május 30. - Aul. cam. - No. A 1. MNL OL E 21 - a - 1674. augusztus 30., 1675. január 30., március 20., április 27., április 30. 31
