Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
érzett volna. Az udvar képviselői szerint a hűtlenségi pereket nem a Kamarák (Bécsi Udvari, Magyar, Szepesi Kamara) kezdeményezték, hanem a nemesek feljelentései, amelyekkel egymást bevádolták, indították el azokat.76 Az udvar azt az állítást is megkockáztatta, hogy senkinek a javait ok nélkül nem kobozták el. A felkelők egyes csoportjai viszont az összes elfoglalt javak visszaadását követelték, még azokat is, amelyek elvétele törvényes lehetett. Ez szintén túlzás volt. Az 1606. április-májusi kassai országgyűlés végül is elfogadta Illésházy István bécsi egyezkedésének azt a hatását, hogy az elkobzott birtokok ügyét a legközelebbi országgyűlés kezdete előtt elintézik, az el nem végzett ügyek az országgyűlés elé kerülnek. Általában megerősítették a Bocskai által összehívott szerencsi országgyűlés ama végzését, hogy a jogtalanul elfoglalt javakat vissza kell adni.77 A felkelésnek véget vető 1606. évi bécsi béke részletes döntést hozott az elkobzott birtokok ügyeinek felülvizsgálatáról. A 12. cikkely 16. paragrafusában esetenként veszi elő a legsúlyosabb elkobzások ügyét, az 1. pont Illésházy István ügyének elintézését rendelte el. Voltak olyan ügyek, amelyeket már befejezettnek minősítettek, voltak olyanok, amelyeket rendes, illetve rendkívüli peres eljárás elé utasítottak. A bécsi udvar tehát a felkelők mérsékeltebb követeléseit ilyen téren elfogadta. A 17. században politikai indokból birtokelkobzásokat hajtottak végre Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek felkelése idején.78 Nagyarányú elkobzások kísérték a Wesselényi-féle összeesküvés elnyomását, illetve az ezt követő kuruc függetlenségi mozgalmakat. Az 1680 júniusában elrendelt katonai megszállás után megindult a Wesselényi-féle mozgalomban, illetve az 1670 tavaszán lezajlott felvidéki felkelésben részt vett vagy ezzel gyanúsított nemesek letartóztatása, illetve birtokaik elvétele. Mivel a szervezkedés igazi résztvevői rendszerint elmenekültek, sokszor ártatlanok, alaptalanul gyanúsítottak kerültek a törvényszékek elé. Ezek vagyonát még az ítéletek meghozatala előtt elkobozták, felprédálták. Az összeesküvést vezető főurak, az akkor már elhunyt Wesselényi Ferenc nádor, illetve a felségárulásért halálra ítélt és kivégzett Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és Nádasdy Ferenc hatalmas birtokait szintén elkobozták. I. Rákóczi Ferenc kegyelmet nyert, de 400.000 forint váltságdíjat kellett fizetnie, s váraiba császári katonaságot helyeztek.79 A Magyar Kamarának sokféle teendője volt e birtokok elkobzásával kapcsolatban, bár a teendők megoszlottak a Bécsi Udvari Kamara, a Magyar Kancellária és a Szepesi Kamara között.80 A peres eljárások, az alkotmányos forma mellőzésével, a Pozsonyban, illetve Bécsben felállított rendkívüli bizottságok (törvényszékek) előtt folytak. A peres eljárások eredményét királyi rendeletek közölték a Magyar Kamarával. A pozsonyi rendkívüli bizottság osztrák és magyar tagjainak napidíjait a Magyar Kamara 76 MOE XI. 277-278. 77 MOEXI. 336., 695-696., 730-731. 78 MNL OL E 21 - b - 1623. december 13. - 592 - 100. Az elkobzásra Bethlen Gábor felkelése alatt. 79 Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere. In: Századok 109. (1975) 527., 535. 80 MNL OL E 21 - a - 1670. július 7., 12., 19., 25., augusztus 2., Birtokelkobzásokkal kapcsolatos királyi rendeletek. 30
