Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
A Bécsi Udvari és a Magyar Kamara, amely a peres eljárások fő mozgatója volt, nagy anyagi hasznot várt ezektől az elkobzásoktól. Szándékukat a Kamarák nem is rejtették véka alá, s az országgyűlés megtartását 1600 után elsősorban azért sürgették, hogy az országgyűlések alatti törvényhozási üléseken az elkobzási pereket minél előbb be lehessen fejezni. A rendek ezzel szemben igyekeztek a perek lefolytatása elé akadályokat gördíteni. Mindez nem tetszett a Bécsi Udvari Kamarának, s 1601-ben is azt sürgette a királynál, hogy e pereket rendkívüli törvényszék elé vitesse, mert egy elkobzás több hasznot hoz a kincstárnak, mint az évi adómegajánlás.72 A fiskális pereknél általában nagy nyomást gyakoroltak a perek bíráira, a magyar tanács tagjaira.73 A birtokfoglalásoknál nagy szerepet játszottak a feljelentések és vádaskodások is. A Kamarának ez is elég volt az eljárás megindítására.74 A legkirívóbb eset a korszak erőszakolt birtokelkobzási akciói közül a dúsgazdag II- lésházy István ellen indított hűtlenségi per volt. Illésházy és neje a kincstártól 1575-ben zálogba vette Szentgyörgy és Bazin mezővárosokat, amelyek háramlás révén jutottak a királyi kincstár birtokába. A zálogba vetést 1581-ben 1601-ig hosszabbították meg. A két város azonban 1598. szeptember 5-én, bizonyos összegek felajánlása ellenében, a Magyar Kancelláriától, illetve a Bécsi Udvari Kamarától engedélylevelet eszközölt ki magának, amelynek értelmében a zálogösszeg kifizetésével felszabadíthatta magát a zálogszerződés idejének (1601) lejárta előtt Illésházy zálogbirtoklása alól. A kiváltás után a két város tíz évig maga élvezhette a földesúri jövedelmeket. Az engedélylevél azt is kilátásba helyezte, hogy a két város, Modorhoz hasonlóan, többé el nem zálogosítható királyi peculium lesz. Az engedélylevél kiadása után a Magyar Kamara azzal az ürüggyel, hogy Illésházy nem tett eleget hadiszállítási kötelezettségeinek, 1599-ben a zálogszerződést felmondta. Illésházy ezt a Magyar Kamarához intézett nyilatkozatában törvénytelennek minősítette. Nyilvánosan törvénysértéssel vádolta meg az uralkodót, mert az a jobbágyi községnek számító két mezővárosnak zálogadományt juttatott, jóllehet azt tiltották a törvények. Válaszul az udvari körök felségsértési pert akasztottak a nyakába, fej- és jószág vesztésre ítélték. Amint tudjuk, Illésházy 1603-ban külföldre menekült az ítélet következményei elől, hatalmas vagyonát 1604-1605-ben lefoglalták.75 Az ország északkeleti részén Barbiano generális, kassai főkapitány járt elől a törvénytelen birtokelkobzások katonai támogatásában. Erdélyben pedig 1600-1603 között Basta császári tábornok tette teljesen bizonytalanná a nemesi birtokjogot. A nemesi birtokok törvénytelen elfoglalása, amint tudjuk, egyik vaskos okozója lett az 1604-ben kitört Bocskai-szabadságharcnak. A nagyméretű birtokelkobzások által okozott sérelmek ügyeivel sokat foglalkozott a Bocskai-szabadságharc alatt a béketárgyalásokat előkészítő 1605. november-decemberi korponai és az 1606. április-májusi kassai országgyűlés is. Nem mondhatni azt, hogy ezek kapcsán a bécsi udvar a birtokelkobzások miatt nagy lelkiismeret furdalást 72 MOE IX. 482-483, MOE X. 101-103. 73 MOE X. 131., MNL OL E 21 - b - 1604. január 2. - 583 - 8., február 10. - 583 - 51., március 5.-583-71. 74 MOE X. 143. 75 Károlyi Á.: Illésházy István i. m. 5, 15-17, 131-132, 170. vö. Makkai László: A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés előestéjén. In: Történelmi Szemle 17. (1974) 162-163. 29
