Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
tekkel is figyelmeztették a Kamarát ilyen feladataira, és nem egyszer meg is rótták a feladatok (a háramlott birtokok összeírása, becslése) rossz elvégzése miatt.55 A bécsi udvar azonban nem állt meg annál, hogy a Kamarát a háramlott birtokok lefoglalásával kapcsolatosan alaposabb munkára serkentse. A birodalom pénzügyi nehézségei, a pénzügyigazgatásban bekövetkezett rendellenességek a 16. század második felében az udvari köröket veszélyes pénzügyi módszerekre késztették. A Habs- burg-ház, mint minden európai dinasztia, folytonos pénzszűkében volt. Miksa uralkodása alatt már 12 millió forintra rúgtak a bécsi udvar adósságai, Rudolf alatt az államháztartás nehézségei tovább növekedtek. Rudolf pénzügyi háztartását, amelyre a török elleni tizenöt éves háború újabb terheket rótt, az 1590-es években már csak bizonytalan eszközökkel lehetett a felszínen tartani. Rossz gazdálkodás, pazarlás miatt csökkentek a meglévő elégtelen jövedelmek is. Ugyanakkor a kincstár szorult helyzetét sokan gazdagodásra használták fel. E pénzügyi helyzetnek s a visszaéléseknek magyar viszonylatban az lett a következménye, hogy az udvar erőszakos, törvénytelen módon igyekezett a háramlásból vagy a nemesi birtokok más módon való lefoglalásából származó bevételeket növelni. Ezzel azonban támadást intézett a magyar nemesi birtokjog ellen, és bizonytalanná tette a nemesi tulajdonjogot is. A nemesi birtokviszonyokba való erőszakos beavatkozás túllépte azt a fokot, amelynél csak a központi hatalom és a rendek ellentéteiről lehetett szó. A beavatkozás, amelyhez a Habsburg uralkodó nemcsak magyar királyi jogkörét, hanem egyéb országaiból származó hatalmi fölényét is felhasználta, Magyarország politikai önállóságát is érintette. A 16. század második felében már nagyra nőtt a politikai feszültség a birtokfoglalások miatt az udvar és a rendek között, s ez az országgyűléseken túlhevített légkört teremtett, a Magyar Kamara elleni gyűlöletet is szította. Az 1597. évi pozsonyi országgyűlésen a rendeknek a királyhoz intézett felirata heves szavakkal kelt ki a Magyar Kamara ellen, amely az uralkodó jogigényét a nemesi birtokokra önhatalmúlag, fegyveresen, a törvényes út megkerülésével érvényesítette. Követelték e súlyos visszaélés azonnali megszüntetését és a törvénytelenül elvett birtokok haladéktalan visszaszolgáltatását. Az 1597. évi 27. törvénycikkely ki is mondta, hogy a királyi fiscus ezentúl csak törvényes úton foglalhatja el a háramlott és más birtokokat, és a jogtalanul elvett birtokok visszaadását is elrendelte. A törvénycikk végére azonban az udvar önkényes királyi záradékot illesztett. E záradék szerint a fenti törvénycikk ügyében, amely igen fontos kérdést szabályoz, a király magyar tanácsosainak meghallgatásával később fog véglegesen dönteni. Ezt a záradékot az 1598. évi országgyűlés törvénytelennek minősítette.56 A szóban forgó királyi záradék minden valószínűség szerint azért keletkezett, mert a Bécsi Udvari Kamara aggodalmát fejezte ki az 1597. évi 27. törvénycikkelynek az uralkodó érdekeit és jogait sértő tartalma miatt. Az udvar először úgy gondolta, hogy a törvénycikket ezért törölni kellene, később azonban a Magyar Kamara véleménye alapján csak a törvénycikk rendelkezéseinek enyhítését javasolta. Féltek ugyanis attól, 55 MNL OL E 21 - b - 1586. október 6. - 567 - 216., - 1588. május 18. - 569 -119. 56 Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pőre. Bp. 1883. 8., MOE VIII. 409., MOE IX. 20. 25
