Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
III. A magyar kamara hatásköre
hogy az országgyűlés a törvénycikk megváltoztatása miatt nehézségeket fog gördíteni az adó megszavazása elé.57 Az önkényes birtokfoglalások továbbra is az országgyűlési rendi sérelmek között szerepeltek. Az 1598. évi 39. törvénycikkelyben a rendek arra kérték a királyt, hogy a nemesi birtokok dolgában tartsa meg elődei dicséretes szokásait, s ne engedje meg, hogy a Kamarák nemesi birtokokat a törvényes eljárás mellőzésével vegyenek el. A már törvénytelenül elfoglalt birtokok dolgában pedig cselekedjék úgy, ahogy az igazság kívánja.58 Az 1599. évi országgyűlésen is a gravamen-ek között szerepel az, hogy egyes nemeseket a kamarai tisztviselők birtokaikban háborgatnak. Az 1599. évi 31. törvénycikkely újból kérelem formájában adta elő, hogy a főurak és nemesek birtokai ügyében a peres ügyeket az ország törvényei alapján folytassák le. Az elhaltak birtokait a király ne adományozza idegeneknek, magának se tartsa meg, hanem érdemes honfiaknak adományozza.59 A magyar rendek erősen kifogásolták a Magyar és a Szepesi Kamara hatáskörét, a kamarai jogszolgáltatást a háramlott nemesi javak elfoglalásánál, amint ez 1600 februárjában a királyt helyettesítő főhercegi leiratra adott válaszokból is látható. A rendek véleménye szerint az uralkodónak a háramlási és adományozási ügyekben csak a Magyar Királyi Tanácsot kellene meghallgatnia, s a Kamarát, mint pénzügyi hatóságot, saját hatásköre korlátái közé kellene szorítania.60 A rendek úgy vélték, a Kamara csak pénzügyekkel foglalkozzék, és ne ártsa magát bele a nemesi birtokrendszer jogügyeibe. Arról, hogy az utóbbira a Magyar Kamarát a királyi instrukció is kötelezte a rendek, úgy látszik, nem tudtak. A bécsi udvarnak és a Magyar Kamarának ezzel szemben olyan érvei voltak, amelyekkel a birtokfoglalásokat igazolni, magyarázni igyekeztek. Többször felmerült a birtokfoglalások kérdése olyan formában is, hogyha a magyar rendek korlátozni kívánják a királyi háramlási jogot, vajon mit tudnak a királynak cserébe jövedelemforrásként felajánlani. A harmincadjövedelmek ugyanis hűtlen kezelés miatt elúsztak, az adókivetés nem hozott sokat.61 Még a magyar királyi tanács is felhívta 1606-ban a nagy pénzszűkében lévő udvar figyelmét a háramlásra mint pénzforrásra a dúsgazdag Báthory István országbíró örökös nélküli elhalálozása alkalmával.62 A bécsi udvar és a Magyar Kamara a háramlott birtokok elfoglalásánál alkalmazott szabálytalan eljárást azzal próbálta indokolni, hogy a magyar törvények által előírt peres eljárás igen hosszadalmas és ezért hátrányos a királyi kincstárra nézve. A háramlott birtokok elfoglalásánál kétféle peres eljárás volt szokásban. A főúri birtokok esetében külön bizottságok kiküldésével rövidített, rendkívüli eljárást lehetett alkalmazni, s ezzel az udvar szívesen is élt. A köznemesi birtokok ügyei azonban a rendes bíróságok hatáskörébe tartoztak, és ezeken az ilyen pert - a magyar joggyakorlat nyújtotta lehetőségek alapján — évtizedekig is el lehetett húzni. Ezért volt szokásban az ilyen 57 MNL OL E 21 - b - 1597. április 13. - 577 - 63-64., - 1597. április 17. - 577 - 81. MNL OL E 15 - 1597. április 19. - No. 75. 58 MOE IX. 188. 59 MOE IX. 201-202. 60 MOE IX. 346. A Magyar Kamara véleményére: MNL OL E 15 - 1600. március 17. - No. 30. 61 MOE IX. 278. 62 MOE XII. 23. 26