Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

VIII. A kamara és az adóigazgatás

olyan terhet, amelyet a törvények ellenére az elmúlt tíz évben vezettek be. A katonaság eltartására a rendek adó helyett két évre minden adóporta után hat nagyszombati mérő, illetve a Szepesi Kamara területén két kassai köböl búzát ajánlottak meg, kimondván azt is, hogy a hátralékokat nem katonai karhatalommal, hanem a nádor, illetve az országos főkapitány közreműködésével lehet csak behajtani (1681. évi 17. törvénycikkely). Ezzel tulajdonképp visszatértek az adómegszavazás 1670 előtti rendszeréhez, amikor az országgyűlések adták meg az adót meghatározott időszakra.

A valóságban az adóigazgatás régi rendszere s abban a rendek hatalmi fölénye 1680 után már nem maradt meg. Az országban állomásozó császári katonaság ellátása céljából ezután rendszeresen, évente kellett adót fizetni. Az uralkodó, mivel 1687 után hosszú ideig nem hívott össze országgyűlést, főnemesekkel, a nádorral, majd a nádori konkurzussal hagyatta jóvá az adótervet, s a megyékkel, városokkal kancelláriai rendeletek közölték a kivetett összeget.

Az adóbehajtásból a Magyar Kamara lassanként kimaradt, az adót vagy annak terhére az ellátást szolgáló katonai porciókat maga a császári katonaság hajtotta be erőszakosan, minden ellenőrzés nélkül. így az 1670 után elburjánzott katonai visszaélések, erőszakoskodások, amelyek ellen az 1681. évi országgyűlés több törvénycikkben olyan élesen tiltakozott,652 1680 után tovább folytatódtak és erősödtek. A katonaság nemegyszer a kivetett adó többszörösét is behajtotta, az adón kívül önkényesen egyéb szolgáltatásokat is kicsikart a lakosságtól. Mindezek a visszaélések, erőszakoskodások — amint ismeretes - döntő szerepet játszottak a kuruc mozgalmak, felkelések kialakulásában.

Az adóviszonyok áttekintéséből jól látható, hogy a 16. és 17. század a vegyes rendi-királyi adóigazgatás kora volt a királyi Magyarországon. A nemesi rendeknek nagy politikai befolyást biztosított az, hogy 1670-ig ők gyakorolták az országgyűléseken az adókivetés jogát. A subsidium-ot vagy más néven dica-1, amely országos s nem felségjövedelemnek minősült, csak a rendek által megszavazott összegben és időtartamra lehetett kivetni. Az uralkodó és a Kamarák jogköréből csupán arra tellett, hogy ragaszkodhattak a portánként bizonyos összegű adó megadásához. A Kamarák az adót is csak akkor vehették át, ha erre az országgyűlés felhatalmazta őket.

E vegyes adóigazgatásban állandóan megfigyelhető a királyi hatalom és a rendiség politikai küzdelme. Ebben az uralkodó természetesen igyekezett jogkörét kiszélesíteni. Jól látható ez a felségjövedelemnek minősülő és az adó ötödrészét kitevő kamarahaszna országgyűlés nélküli igényléséből. A bécsi kormányzat egyik fő törekvése az volt, hogy az adóösszeírásokat tökéletesítse, s az adó összegét ezáltal emelje. A rendek a háborús pusztításokra hivatkozva általában szembehelyezkedtek ezzel a törekvéssel. A Magyar Kamara egyeztető szerepet játszott e párharcban, javaslatokat adott az adózás kiterjesztésére, de arra is figyelmeztetett, hogy a nép nyomora gátat szab a nagyobb megterhelésnek.

A bécsi kormányzat adópolitikájának mindenesetre sikerült azt elérni, hogy az adózó portát az országgyűlések a 17. században a valóságos helyzetet megközelítően szabályozzák és a portánkénti adóösszeget is felemeljék. A magyar nemesség azonban többnyire gátolta az adóösszeírások pontos elkészítését, s a háborús pusztításokra, kü652 Corpus juris 1681. évi 8., 18., 19., 20., 22. törvénycikkely.

151