Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

IX. A magyar kamara bevételei és kiadásai

lönféle mentességekre hivatkozva a lakosság egy részét kivonta az állami adózás alól. Ezért, és a háborús pusztítások miatt is, a dica a 17. században inkább csökkent, mint nőtt, s csak a pótlékokkal érte el a 16. századi mértéket.

Az uralkodó széles jogkörrel rendelkezett a városok adóztatásánál. A városi cenzus vitathatatlanul felségjövedelemnek minősült, a városi taxa-nál is az okozott nehézséget, hogy csak az országgyűlések alkalmával lehetett kivetni, akkor azonban meglehetősen nagy összegben. Amint láttuk, a bécsi kormányzat erősen támaszkodott a városi adózásra.

A bécsi udvar 1670 után az abszolutizmusra jellemző adórendszert igyekezett bevezetni Magyarországon. Az adót rendeletekkel vetette ki, és az adó összegét hatalmas mértékben felemelte. Az adóigazgatásban a Kamarák játszották a központi szerepet, s ez növelte a tevékenységükkel kapcsolatos nagy ellenszenvet. A guberniumi korszak nem vette figyelembe a lakosság reális adózóképességét, s azt sem, hogy az ország gazdasági helyzete abban az időben nem volt alkalmas a fejedelmi abszolutizmus adórendszerének meghonosítására. Az 1670-ben bevezetett adóigazgatás ugyan 1680-ban megszűnt, de a császári katonaság állandó jelenléte nem törvényes keretek között továbbra is kikényszerítette a rendszeres porciót és a lakosságra nehezedő egyéb szolgáltatásokat.

IX. A MAGYAR KAMARA BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI

A kutatások mai állapota szerint a bevételekről és kiadásokról csak vázlatos, félig-med- dig becséléseken és nem mindig konkrét számadásokon alapuló képet lehet rajzolni. A 16. és 17. századi számadási rendszer szerint készültek ugyan a Kamaránál az egész gazdálkodási tevékenységet felölelő, könnyen áttekinthető központi számadások, amelyek a különféle gazdasági ágak részszámadásain nyugszanak. A központi pénztári és vidéki pénztári számadások adatait azonban nem lehet egységes szempontok szerint feldolgozni. A központi pénztári számadások például csak pénzbeli bevételeket és kiadásokat tüntetnek fel, s nem térnek ki a természetben történt bevételekre és kiadásokra, a kamarai terménygazdálkodásra. A központi pénztári számadások igen sokszor nincsenek összhangban az egyes gazdálkodási ágaknál készült, a pénzgazdálkodást és terménygazdálkodást tükröző vidéki pénztári számadásokkal. A központi és vidéki számadások, kimutatások hosszadalmas és fárasztó feldolgozására van még szükség, hogy a bevételekről és kiadásokról jelenleg rajzolható összegzéseket pontosabbá lehessen tenni. Számos olyan feldolgozásra, mint amilyen a Magyar Kamara 1549., 1555-1562. évi központi pénzbeli bevételeiről a közelmúltban készült.653 A feldolgo653 Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555-1562. In: Századok 116. (1982) 510-530., 537.

152