Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
tonaság élelmezésére fordították.535 Egy-egy megye egyházi tizedéért a megye területi nagyságától függően, 400-1000 forintig terjedő bért adott a Kamara. A behajtás után ez megyénként háromszoros, négyszeres (1200-4000 forint) jövedelmet is hozhatott, nem egyszer annyit, mint egy-egy megye évi adója. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezen felül a Kamara az üresedésben lévő püspökségek tizedeit is birtokolta, akkor nem becsülhetjük kevésre azt a hozzájárulást, amelyet az egyházi tized felhasználása biztosított a végvári katonaság élelmezésére. Ennek pontosabbá tételére még további kutatások szükségesek. A kamarai tizedhasználat ismertetésénél nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy az egyházi dézsmát a magyarországi jobbágy izzadta ki, s lényegében az ő verejtéke teremtette meg ezt a hozzájárulást a végek védelméhez. Annak rendszerint a jobbágy látta kárát, ha a tizedbérlet, akár földesúri, akár kamarai formájában, túlságosan nyereséges volt a bérlő számára. A visszaélések ellen nem nyújtott elégséges biztosítékot az, hogy egyházi tized címén elvben ugyanannyit kellett behajtani, mint földesúri kilenced (földesúri dézsma) címén. A kilenced formájában behajtott földesúri szolgáltatás ugyanis igen változó volt az ország különböző vidékein. A jobbágy nagyobb megterhelését okozta az, ha a terménytizedet rendszerint magban és nem csépeletlen keresztekben kívánták tőle,536 s ha a terménytized elszállítása is rá hárult.537 Megtörtént az is, hogy a tizedszedők külön pénzt, bort csikartak ki a jobbágytól, élelmet kértek tőle, a parasztok lovait, zsákjait elvették, s a dézsmát a köteles mértéken felül szedték be.538 Annak is ő láthatta a kárát, ha a földesúr és az egyház, vagy a földesúr és a Kamara huzakodtak egymással a kilenced és az egyházi tized beszedésének időpontja körül. Megtörtént az, hogy a földesurak nem engedték meg addig a tizedszedők munkáját, míg ők a kilencedet be nem hajtották.539 Nem tették viszont mindig lehetővé azt, hogy a kilencedet és az egyházi tizedet együtt hajtsák be. A Kamara tizedszedői sokszor csak a kilencedszedés befejezése, a termények beszállítása után, a földesurak tájékoztatásai, kimutatásai alapján, a falusi bírák közreműködésével végezhették el az egyházi tized behajtását.540 Ez pedig többször visszaéléseket okozhatott. Szokásban volt már a 16. században az is, hogy az egyházi tizedet nem természetben, hanem pénzben szedték be a jobbágyoktól. Az 1563. évi 72. törvénycikkely jóváhagyta, az 1638. évi 48. törvénycikkely pedig megújította, illetve megerősítette ezt a gyakorlatot. A jobbágyok által fizetett pénzbeli átalány is több volt a bérlő által letett árendánál. A bérlő ilyen 535 MNL OL E 21 - b - 1665. május 22. - 605 - 71. 536 MNL OL E 15 - 1630. január 17. - No. 54. A Kamara az országgyűlésre összeállított javaslatai közé vette fel, hogy a jobbágyok a régi módon, kiesépelve, magban szolgáltassák be a bérelt terménytizedet. Gömör megyében ugyanis szalmában adták be, és ez késedelmet okozott a végvárakhoz való szállításnál. 537 MNL OL E 21 - a - 1578. augusztus 15. Itt a Kamara szóvá tette, hogy a jobbágyok csak fuvarbér ellenében hajlandók a tizedet összehordani. 538 MOE VI. 122-122. 1578. évi országgyűlés. Az 1574. évi 23. törvénycikk lépett fel a jobbágyokat zsaroló tizedszedők ellen. Az 1655. évi 89. törvénycikk elrendelte, hogy a Szepesi Kamara területén garázdálkodó tizedszedőket hatalmaskodás miatt kell perbe hívni, illetve elítélni, vö. Szakoly Ferenc. Magyar adóztatás i. m. 89-90. 539 MNL OLE 15- 1588. október 26., 1595. március 2. - No. L, 1595. július 29. - No. 60. 540 MNL OL E 15 - 1612. december 29. - No. 59. Cam. aul. A Kamara javaslata az országgyűlésre, többek között a tizedszedéssel kapcsolatos visszaélések ügyében. 125
