Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
Bevezetés
A 15. század végén először I. Miksa tett kísérletet arra, hogy a felségjövedelmek kezelésére központi hatóságot létesítsen. Erre ösztönzést a burgundi hivatalszervezet adott neki. Miksa, akinek felesége Burgundi Mária volt, Burgundia kormányzójaként ismerte meg a francia jellegű fejlett hivatalszervezetet. A francia hatás egyébként Németalföldön keresztül is eljuthatott a Habsburg udvarhoz.9 Kísérletei során a császár először 1496-ban Innsbruckban állított fel egy „Schatzkammer” A az alsó- és felső-ausztriai tartományok pénzügyeinek intézésére. Ez a hatóság azonban csak egy évig működött. Nagyobb méretű reformra került sor 1498-ban, amikor I. Miksa Bécsben több udvari hatóság mellett egy Udvari Kamarát (Hofkam- mer) is szervezett, amelyre a német-római birodalom és az osztrák örökös tartományok pénzügyeinek irányítását bízta. Az Udvari Kamara már testületi (kollegiális) szervezettel és ügyvitellel rendelkező hatóság volt. A kollégium (tanács) öt helytartóból állt, az ötödik egyben a német birodalmi kincstartói címet is viselte. Az ugyanakkor kinevezett főkincstartó (General-Schatzmeister) azonban érdekes módon nem volt a bécsi kamara tanácsának tagja, hanem csak a tanács alá rendelt legmagasabb rangú tisztviselők (mint például a titkár, expeditor) rangját viselte. A Hofkammer nem nyert teljes önállóságot, kismértékben függött az udvari tanácstól, a Hofrat-tói. Ugyanebben az időben újjászervezték az innsbrucki Schatzkammer-t is, amely minden bevétel ellenőrző szerve lett. A Bécsi Udvari és az Innsbrucki Kamara 1498-ban együttes hivatali utasítást kapott.10 11 A birodalmi bevételeket a Reichsschatzmeister, a tartományokét pedig a Generalschatzmeister vette át. Számadási bizonylatait mindkettő az Udvari Kamarának mutatta be." A Bécsi Udvari és az Innsbrucki Kamara 1498. évi felállítása után sem tudott folyamatosan és rendszeresen működni. Munkájukat az is akadályozta, hogy a kamarai jövedelmek nagyrészt zálogban voltak, s így nem volt mit kezelni. Rajtuk kívül más központi hatóság, például a rendkívüli birodalmi és tartományi bevételek (adók) kezelésére felállított Finanz- und Kriegskammer tevékenységére is vannak egyes esztendőkben -1510, 1511, 1518 - adatok. Nem szűntek meg, amint láttuk, a kincstartói tisztségek sem, egyes években volt külön birodalmi, külön tartományi, sőt külön burgundi kincstartó is. Az 1513. évben egy főkincstartót (Generalschatzmeister) neveztek ki mind a birodalmi, mind a tartományi bevételek kezelésére. Az Udvari Kamara lassanként megszűnt, 1514-ben említik utoljára. A főkincstartó, illetve egyszerűen csak kincstartó fokozatosan teljhatalmat kapott a pénzügyek vitelére. Ezzel a kamarai pénzügyeket egy kollegiális hatóság helyett ismét egy főtisztviselő vette át. Az 1518. évi reform szerint a kincstartó az udvari tanács, a Hofrat tagja lett, ezzel a pénzügyigazgatás legfelsőbb ellenőrzése az udvari tanács hatáskörébe került. A kincstartó mellé egy főpénztárost (Generaleinnehmer) rendeltek, a bevételeket ő vette át, s így a pénzügyeket — a kincstartó és az udvari tanács ellenőrzése mellett — gyakorlatilag ő intézte.12 Mind az ideiglenesen működő Bécsi Udvari Kamara, mind a kincstartók, amint ezt többször hangsúlyoztuk, csak a felségjövedelmeket kezelték. Ezek a bevételek Bécs9 uo. 7. 10 uo. 11. 11 uo. 12. 12 uo. 18-20., 22. 10
