Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor mint helytartó
Magyarországot s annak fennmaradását érinti. Bizottság útján bonyolítanak le ekkora fontosságú ügyet, s nem lesz jelen az ország nádora és a király helytartója (locumtenens), aki pedig az előző országgyűlésen felesküdött tisztére és a király szolgálatára. Panasszal fordult Lotharingiai Károlyhoz is, 43 továbbá bizalmasához, a király mellett tartózkodó Sinelli Imre bécsi püspökhöz. 44 Végre a király február 5-én parancsot küldött a nádornak, hogy mint a királyi biztosok egyike vegyen részt a Lotharingiai Károly elnöklete alatt összeülő bizottság munkájában. 45 A bizottság tagjai számára készített február 8-i utasításban megtalálható a résztvevők terjes névsora; a nádor neve rögtön a lotharingiai hercegé után következik. 46 A Lakompakon tartózkodó nádor csak február 16-án kapta kézhez a parancsot, 47 azonnal útnak indult Pozsonyba, s addig, amíg a bizottság együtt ült, ott is maradt. 48 Ismét buzgón küldözte jelentéseit, javaslatait a királynak, amelyekből kitűnik, hogy a február 24-én összeült bizottság nemcsak a hűtlen urak ügyével foglalkozott, hanem ennek kapcsán olyan fontos kérdésekkel, sérelmekkel is, amelyek egyébként országgyűlésen szoktak felmerülni. Első kísérlete tehát annak érdekében, hogy a székhelyétől huzamos ideig távol levő király vicariusa legyen, nem sikerült. 2) Másodszor 1689-ben állt elő hasonló helyzet, amikor I. Lipót az év második felében és 1690 elején is néhány hónapig a Német Birodalomban, Augsburgban tartózkodott, ahol fiát, Józsefet római királlyá választották. A király utazása már küszöbön állt, s a nádor még mindig nem tudta, mi lesz feladata az elkövetkező sorsdöntő hónapokban. Együtt ült már és működött Kollonics Lipót irányítása alatt az Einrichtungswerk-bizottság, s a nádor és a rendek joggal tartottak attól, hogy az ország új berendezésére készülő bécsi tervezet el fog térni az általuk képviselt politikai és gazdasági irányvonaltól. A nádor megpróbált utasítást kieszközölni arra nézve, hogy a király távollétében ő helyettesíthesse. 1689. július 26-án Strattmann bécsi udvari kancelláron keresztül kérte a királyt, 49 tudassa vele, mint helytartóval és nádorral (humillimo vicario suo et palatino) távozása időpontját, hogy a maga részéről ő is közölhesse a rendekkel, hova irányítsák folyamodványaikat; korábban ugyanis mindig ez volt a szokás. Kifejezést adott óhajának, hogy az ország új berendezkedésével kapcsolatos politikai, közigazgatási, egyházi, katonai, jogi, igazságszolgáltatási kérdéseket 50 inkább majd a király visszatérése után tárgyalják meg és döntsék el. Ám ha ezekkel kapcsolatban korábban is szükség volna arra, hogy a királyt vagy Strattmannt tájékoztassa, ezt nem fogja elmulasztani. Szemmel látható, hogy a nádor aggodalommal nézett a Kollonics-bizottság működése elé, míg a király feltehetőleg szívesebben tartózkodott e reformok kidolgozása idején a küzdőtértől és a rendek panaszaitól távol, a birodalom központjában. A nádor arra is kísérletet tett, hogy a betegsége miatt otthon maradó Korompay Péter magyar kancellár helyett saját híveit, Balogh István és Jáklin Balázs püspököket javasolja a királynak útitársul, 51 aki azonban nem a nádor jelöltjei közül választott, hanem Mattyasovszky László kancelláriai titkárt vitte magával. 52 26-i felterjesztésére másnap, 27-én kapta meg a választ, királyi parancs formájában, 53 azonban nem úgy, ahogyan remélte és várta. Megérthette belőle, hogy a
