Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor mint helytartó
király távolléte ezúttal sem nyújt számára nagyobb önállóságot a magyar ügyek legfelső szinten való intézésére. A parancs úgy szólt, hogy a birodalomba utazó király nem akarja Magyarországot igazgatás nélkül (absque moderatoribus) hagyni, s ezért mindazokban az ügyekben, amelyekre nézve a nádor a legutóbbi pozsonyi bizottságból 54 tett a királynak javaslatot — értve ezen az ország már említett új berendezkedésének feladatait —, egy bizottság fog a magyar rendekkel érintkezni. Elnöke Kollonics Lipót kalocsai érsek, tagjai Korompay Péter magyar kancellár és KrapfT Ferenc József, az udvari haditanács tanácsosa. A rendek ezzel a bizottsággal közöljék elhatározásukat, és pontosan hajtsák végre a bizottság hozzájuk intézendő kívánságait. A nádor hozza a rendek tudomására a király parancsát, hogy valahányszor a fenti bizottság megkereséssel fordul hozzájuk, annak értelmében cselekedjenek. A király parancsa folytán távolléte idejére Magyarország kormányzása lényegében a Kollonics-bizottság kezébe került, mivel a súlyos beteg s egyébként is jelentéktelen Korompay kancellár közreműködése formálisnak tekinthető. A nádor és a rendek 1688-ban kifejtették véleményüket az ország átalakításának kérdésében, a nádor, amint fentebb láttuk, 1688. április 3-i felterjesztésében, a rendek pedig az ún. „magyar Einrichtungswerk"-ben 1688. szeptember 22-én, miután fő képviselőik Pozsonyban a nádor és az esztergomi érsek elnöklete alatt közös munkával összeállították a Bécsbe felküldött szöveget. 55 Erre hivatkozott a király fentebbi, július 27-i parancsában. Felterjesztésük azt a rendi álláspontot tükrözte, amely ellen a bécsi udvar küzdött. így érthető, hogy a nádor — az 1687/1688-i országgyűlésen az uralkodóháznak tett szolgálatai ellenére — a király távolléte és a bizottság működése idejében nem jutott Magyarországon vicariusi, de még locumtenensi szerepkörhöz sem. Augusztus 2-án, kötelessége szerint, körlevelet intézett a megyékhez, 56 s másolatban megküldte számukra a király július 27-i parancsának szövegét a következő bevezetéssel: „Mivel a szentséges római imperiumban levő nagy és elmúlhatatlan dolgok kényszerítették kegyelmes urunkat Őfelségét Augusta városában való fölmenetelre, nékünk mint Magyarország palatínusának s előbb említett kegyelmes urunk helytartójának mit parancsolt légyen, kegyelmesen ex inclusis paribus bővebben meg fogja érteni." Ezután utasította őket, tartsanak az egyes megyékben vizsgálatot, s közöljék vele, hogy az utóbbi években hova, milyen és mennyi adót fizettek, s ezzel kapcsolatban milyen sérelmek érték őket. 57 A Kollonicsból, Korompayból és KrapfTból álló háromtagú bizottság „delegata caesareo-regia commissio"-nak 58 nevezte magát kiadványaiban, s ugyancsak megkezdte működését. 1689. augusztus 22-én három fontos körlevelet küldött szét a megyékhez. Az első 59 ugyanazt az adóval kapcsolatos adatszolgáltatást kívánta tőlük, amit a nádor augusztus 2-i körlevele. A második 60 a töröktől visszaszerzett (neoacquista) területeken levő birtokok eladásának és a régebbi birtokosok esetleges jogigényének érvényesítéséről szólt. A harmadik 61 külföldi telepeseket hívott ezeknek a török alatt elpusztult területeknek benépesítésére és megművelésére. Ugyanerről a napról keltezte Kollonics Lipót mint az Einrichtungswerk-albizott4* 51
