Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szirmay István nádori ítélőmester

felelősnek érezte magát, hogy bizakodó jelentéseivel oka volt a sikertelen találkozó összehívásának, és sajnálta az ilyen módon kútba esett kamarai elnökséget is.

89 Majdnem három hónapig maradt ezután Bécsben. 1705. március 3-án indult el újra Magyarországra. Közben az udvar értékelte a selmeci tárgyalások tanulságait, s a bécsi miniszterek elkészítették a választ a Rákócziék által 1704. június 5-én megküldött 25 pontra. Felhasználták ehhez a nádor és a magyar bizottság által összeállított s bizonyos engedményeket tartalmazó 18 pontos tervezetet is. A nádor nem volt Bécsben, Szirmay pedig személyesen nem írhatott neki, azért a nádor bécsi ágense, Gálya András útján üzent neki. Gálya 1705. február 14-én Szirmaytól kapott felvilágosítás alapján tájékoztatta a nádort arról, hogy mit tartalmaz a 25 pontra adott királyi határozat. Szirmay ennek a tartalmáról ténylegesen tudott, mivel véleményt is kellett mondania róla, de hivatalosan nem tudhatott, mivel az iratokat lepecsételve adták át neki, s Gálya szerint meg is üzente volna a királynak, hogy „levélhordó nem lészen". A választ egyébként általánosságban mozgó távoli ígéretnek minősítette, melynek birtokában követsége eleve reménytelen. Gálya útján kérte a nádor véleményét.

90 A levelezés hangja elárulja, hogy a királyi válasszal sem a nádor, sem környezete nem lehetett elégedett, s Szirmay március 3-án csüggedten indult útjára.

91 Pozsonyból március 11-én folytatta útját, és 16-án még Nyitrán volt.

92 Szemmel láthatólag nem sietett Rákóczihoz, hanem Bercsényivel tárgyalt, s ez készítette elő Rákóczit a kedvezőtlen válaszra. Titokban közölte Bercsényivel a lepecsételt iratok tartalmát, aki maga is elcsüggedt. „Az írások pöcsét alatt vadnak, azmint hallom, ugyan titokban mutatott párját is látom, nincs mit építeni" — írta Rákóczinak,

93 akivel a magyar kamara és a kancellária különös kívánságát is közölte. A kamara Szirmay útján szeretett volna Bercsényitől kétezer ökröt vásárolni; a magyar kancellár, Mattyasovszky László és Hunyady László kancelláriai titkár — korábban nádori alkalmazott — útlevelet kértek, hogy a pöstyéni fürdőket használhassák.

94 Ilyen magántermészetű érintkezés nem volt ritka a szemben álló felek között. Szirmay lelkesedése, amint erre Gálya és Bercsényi egymástól függetlenül utalt, alaposan megcsappant. Működését folytatta, titkárai, diákjai, komornyikjai hozták-vitték a leveleket Bécs és Magyarország között, ő azonban inkább a haditanácstól kapott másik feladatnak, a hadifoglyok cseréjének szentelte magát.

95 „Látom Szirmay uramnak írásábul disgustusát, valamint régen megírtam Nagyságodnak" — állapította meg Bercsényi 1705. május 5-én Rákóczihoz írt levelében.

96 I. Lipót halála (1705. május 5.) után a tárgyalások egy ideig bizakodóbb hangulatban folytak. Az új király elküldte apja csaknem valamennyi miniszterét, s bízott abban, hogy Rákóczival — akit személy szerint kedvelt — meg tud egyezni. Már korábban is készült vele felvenni a kapcsolatot. Visszahívták és átküldték a birodalmi seregekhez a népszerűtlen Heister tábornokot, s Magyarországra Herbeville, Schlick, Pálífy János és Gschwindt került. Azonban éppen I. József trónra jutásának körülményei, az 1687-1688. évi országgyűlés 1-4. törvénycikkei bizonyultak a megegyezés akadályainak. Azért kívánták a felkelők Esterházy Pál nádor