Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori adomány
csolódva jelenik meg az 1659: 30. törvénycikkben. Eszerint a nádor, amellett, hogy a háramlott birtokokból a fenti értékhatárig birtokot adományozhat, továbbra is adományozhat gyámságot úgy, ahogyan az régtől fogva szokásban volt. 118 Esterházy Pál gyámságot adományozó okleveleiben 119 általában középnemesek szerepelnek. Az oklevelekben említett birtokok nagysága, bár erről említés nem történik, feltehetően ezekben az esetekben sem haladhatta meg a 32 jobbágytelket. A nádor a gyámügyekkel is az elé terjesztett kérvény és a kérvényezőt támogatók megkeresései alapján foglakozott. A gyám feladata volt az árvák — legtöbbször név szerint is felsorolt — birtokainak igazgatása, megőrzése, az árvák eltartása, megfelelő nevelése, taníttatása és a birtokok jövedelmének kezelése. Az oklevél közli a gyám(ok) nevét, s az árvákhoz való rokonságát is meghatározza. A törvények ugyanis szabályozták, milyen sorrendben lehet gyámot kijelölni a fiági és nöági rokonok közül. A nádor a gyám kijelölését nádori és helytartói hatáskörére hivatkozva tette. Amikor az árvák elérték a törvényes kort, a gyám köteles volt minden további eljárás nélkül kezükre adni vagyonukat, s pontos számadást készíteni a gyámsága alatt bevett jövedelmekről; az árvák taníttatására, nevelésére fordított összeget a jövedelemből levonhatta. 120 A nádori hivatal mérlegelte a benyújtott kérvényt, s ha több gyámjelölt is volt, akkor az alkalmazandó törvény alapján, de egyéb szempontokat (pl. a személyi alkalmasságot) is figyelembe véve hozta meg döntését anélkül, hogy hosszadalmas nyomozást végzett volna. Az oklevél „salvo iure alieno" kikötése éppen úgy, mint az adománylevélnél, ez esetben is lehetővé tette, hogy akiknek a nádor által kijelölt gyám ellen észrevételük, kifogásuk volt, tiltakozással éljenek. 121 Az árvák ügyében a nádor felügyeleti jogot is gyakorolhatott. 1696 áprilisától novemberéig folyt Mondorf János Frigyes báró, soproni polgár, Sopron megyei birtokos árvájának, az akkor 7 éves Mondorf János Honoriusnak gyámsági ügye. Az apja korábban, a nádor előtt 122 úgy rendelkezett, hogy fiát Magyarországon vagy az örökös tartományokban neveljék és taníttassák, gyámja pedig anyja, Hohenwart Mária legyen. De mert attól lehetett tartani, hogy az anya a gyermeket idegen országba viszi, s javait elvesztegeti, a király mint legfőbb gyámügyi hatóság felszólította a nádort, vegye magához a fiút, vagyonát leltározza, birtokáról készíttessen összeírást, s addig, amíg a fiú apai nagybátyja hivatalosan megkapja a gyámságot, senkinek se adja át. De végül az anya megígérte a kikötött feltételek teljesítését, s ekkor a király utasította a nádort, adja át az árva birtokát (Füles vulgo Nikics) 123 az anyának, aki megkapja a gyámságot is; a nádor pedig, nádori és helytartói jogánál fogva, gondosan ügyeljen arra, hogy az árvát és birtokát károsodás ne érje, s ha a fiú vagy az anya hozzá fordulnak, tisztéből kifolyólag támogassa őket. 124 * A nádori donációs könyvekbe bevezetett oklevelek, kevés kivétellel, olyan ügyeket rögzítenek, amelyek a nádor helytartói jogköréből eredően tartoztak Esterházy Pál hatáskörébe. Ezeket az ügyeket az érintett birtokok nagyságának értékhatára
