Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori adomány

A kegyelemlevélnek vannak az adománylevélre emlékeztető részei. A nádor a kegyelmet is mások kérésére, ajánlására, közbenjárásra adományozta. A tetteseket ugyanis, ha nem részesültek volna kegyelemben, hűtlenségben marasztalták volna el, ami fej- és jószágvesztéssel járt. Legtöbbjüket a földesúr, a megye vagy a város már le is tartóztatta, s megindította ellenük az eljárást. A nádori kegyelem biztosította számukra életük és javaik megmaradását, gyakorlatilag tehát felért egy 32 jobbágy telken aluli birtokadománnyal. A jobbágyoknak ekkora értékük nem volt, talán a polgároknak sem, de a felsoroltak nem is tartozhattak a szegénysorsúak közé. Amikor földesuraik és egyéb pártfogóik közbeléptek érdekükben, a munkaerőt védték, s az ezt biztosító anyagi erőt is. A kegyelemlevél a jobbágyok esetében is külön biztosítja javaik megmaradását, s közülük is többen fizettek kártérítést. Egyik lopásba keveredett jobbágy azért bizonyult érdemesnek a kegyelemre, mert a Thököly-szabadságharc idején kitartott földesura és a király mellett.

111 Az oklevél végén a nádor az illetékes igazságszolgáltatási szerveket külön megszólítva és felsorolva tudomásukra hozta a kegyelmezés tényét. Esterházy Pál természetesen sokkal több kegyelemlevelet bocsáthatott ki, mint amennyi a donációs könyvekben található. Kegyelmi kérvényeket, kegyelemleveleket egyéb iratai között is találunk.

112 Megtörtént, hogy kegyelmi jogának gyakorlása közben keresztezte mások jogkörét. Erre vall az az 1700-ban hozzá küldött királyi parancs,

113 amelyben az uralkodó megtiltja, hogy olyan bűnösök számára kegyelmet adjon, akiket már más illetékes hatóságok, pl. a pallosjoggal rendelkező földesurak halálra ítéltek; ilyenkor ugyanis csak a király adhat kegyelmet. Volt azonban egy olyan terület, ahol a rendek, szemben az uralkodóval, tágítani kívánták Esterházy Pál jogkörét a kegyelmezés terén. Az 1708-1715. évi országgyűlés előkészítése során arra buzdították a nádort, hogy — az 1536: 5. törvénycikkre támaszkodva — határozottan lépjen fel a hűségre térőknek adható kegyelem jogának gyakorlásáért.

114 Ez a kérdés a Rákóczi-szabadságharc utolsó éveiben bizonyára sokakat foglalkoztatott. • GYÁMSÁG ADOMÁNYOZÁSA (COLLATIO TUTELAE) A donációs könyvekben s a nádor egyéb iratai között is több alkalommal található adat arra, hogy kiskorú árva, olykor félárva nemesszemélyek részére gyámot jelölt ki. Kezdetben ez a jog is királyi jog volt,

115 de Mohács után a helytartó a király távollétében alkalmilag élhetett vele. 1543-ban az árva- és özvegyügyet a helytartói bíróság elé tartozó ügyek között sorolták fel, mint amiben a helytartó a király legfőbb gyámi jogából eredően intézkedhetett.

116 1549-ben a helytartó jelentette a távol levő királynak, hogy egy 11 éves pozsonyi árvaleány gyámjául nem legközelebbi rokonát, nagyanyját tette meg, mert ez a vallás iránt közömbös, hanem a meglevő végrendelet s egyéb körülmények folytán egy pozsonyi polgárt.

117 A 32 jobbágytelek adományozásának és a gyámság adományozásának joga egybekap-