Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori adomány
nyok kérdésében. 83 1 700. október 25-én kezdődött meg Pozsonyban a nyolcados törvényszék ülésszaka, és ugyanakkor adóügyben nádori konkurzust is tartottak, tehát sokan gyűltek össze a városban. Mint ilyenkor szokásos volt, az igazságszolgáltatás és az adózás kérdéseivel kapcsolatban a rendi sérelmek is felmerültek. Különösen nagy és osztatlan felháborodást váltott ki a kamaráknak az a javaslata, hogy ne legyenek érvényesnek tekintendők azok az akár királyi, akár nádori adományok, amelyek nem a kamarák tudtával jöttek létre. A nádor és a rendek felterjesztést küldtek az uralkodóhoz, amelyben a királyi hitlevélen kívül több, ezzel a javaslattal szemben álló törvényre is hivatkoztak. Az idézett törvények egyrészt az ország szabadságának megtartására, másrészt a nádori jogkörre és a nádori adományjogra vonatkoznak. 84 A hivatalos felterjesztés fegyelmezett, bár panaszos hangjától élesen elüt a nádornak Batthyány Ádám országbíróhoz intézett, 1700. december 16-án Pozsonyban kelt magánlevele. A nádor a Bécsben tartózkodó országbírót kérte meg a rendek kívánságainak, sérelmeinek tolmácsolására. A szenvedélyes kitörésekkel teleírt levél machinációnak, visszaélésnek minősíti a kamarák eljárását, amire századok óta nem volt példa, s ami „törvényünk teljes elrontását" vonná maga után. Kéri az országbírót, hogy a rendek tiltakozását közvetítse az uralkodóhoz. 85 Mint tudjuk, ebben az időben kezdődtek Rákóczi Ferencnek a francia királlyal szövődő kapcsolatai; a háttérben ott kereshetjük a fenti kamarai tervek folytán sűrűsödő elégedetlenséget. Rákóczit és néhány társát 1701 tavaszán elfogták, de nem fogták fel teljes egészében a bontakozó országos mozgalom jelzéseit. A nádor 1702. május 23-án Lakompakon írt levelében újból felkérte az országbírót a közvetítésre, mivel a kamara, Kollonics érsektől támogatva, sorra foglalta a birtokokat, nem volt hajlandó visszaadni a király szavára sem, csak azoknak, akik eredeti királyi adománylevelet tudtak felmutatni. A nádori adományokat pedig, nemcsak Esterházyét, hanem a korábbi nádorokét is, „kérdésben venni kívánják", még akkor is, ha valaki bebizonyítaná, hogy régi időktől fogva birtokon belül volt. Ha a kamara ezt a tervét végrehajtja, senki „még a kővárokban sem lehetne securus". Lépjen közbe az országbíró: „.. .nemcsak én, de az egész regnicolák hálaadással fogják venni". 86 A kamarák és a rendek közötti hosszú küzdelmet a nádori adomány kérdésében az 1715: 33. törvénycikk zárta le, kiegyezéssel. A régebbi nádori adományokat nem minősítette érvénytelennek, de kötelezte a nádorokat és helytartókat, hogy királyi jog adományozása esetén egy éven belül a magyar kancellária útján hiteles másolatban tájékoztassák a kamarákat adományukról, s ugyanazt tegyék a megadományozottak is, az adományozás semmissé válásának terhe alatt. 87 Az adományt nyerők közül többen kieszközöltek királyi privilégiumlevelet is új birtokukra, amint a királyi könyvekbe bemásolt oklevelekből látható, ez az eljárás azonban nem vált általános szokássá. A nádori adományok birtokjoga ügyében gyakran folyt vita. Amint láttuk, előfordult, hogy magának az adományozónak kellett megsemmisítenie az adományt. 6 Iványi Emma 81
