Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori adomány
A NÁDORI ADOMÁNY MEGSEMMISÍTÉSE (ANNIHILATIO) A megsemmisítésre a jogaikban sértett s azokat igazolni is tudó felek kérték a nádort, aki birtokaikat téves tájékoztatás, elégtelen hivatali és hiteleshelyi nyomozás alapján másoknak adta. A fentiekben láttuk, az is szükséges volt, hogy igazolt jogaiknak érvényt is tudjanak szerezni. Többször kérték a nádort egyes adományai visszavonására a kamarák is, s ismét a szóban forgó megadományozott fél helyzete, jelentősége döntötte el, megtörténjék-e a megsemmisítés. Előfordult, hogy a magánfél is, a kamara is királyi parancsot eszközölt ki az adomány megsemmisíttetése érdekében. Ha látszólag nyugvópontra jutott a kérdés, s a birtok jog szerinti tulajdonosának vagy igénylőjének háttérbe kellett vonulnia a hatalmasabb elől, később, az erősebb fél vagy a nádor halála után újra kezdődött a visszaigénylés, a harc az elveszett birtokért. Az adományt megsemmisítő oklevélnek három fő része van. Az elsőben a nádor közli, hogy kinek milyen birtokokat adományozott és mikor. Ezt néha csak körülbelül tudta meghatározni, bizonyára azért, mert tartózkodási helyén nem volt kéznél a donációs könyv, vagy abba még nem másolták be az adománylevelet. A „quia tarnen" szavakkal kezdődő második részben ismerteti a felmerült s a birtokkal kapcsolatban támasztott jogos igényt, majd, a harmadik részben, „ideoque nos" szavak után, következik a visszavonás és megsemmisítés. A korábbi adománylevél szövegét, ha azt már bemásolták a donációs könyvbe, ott általában nem húzták át. Megtörtént azonban, hogy a megsemmisítés oly gyorsan követte az adományozást, hogy csak a megsemmisítő oklevél található meg a donációs könyvben, s az adománylevelet már nem is másolták be akkor sem, ha a megadományozottak közben már a birtokba iktatást is kieszközölték. A megsemmisítés az adományozási eljárás során kibocsátott valamennyi oklevélre kiterjedt, az adománylevélen kívül a hiteles hely és a nádori ember jelentésére is. • A NÁDORI HOZZÁJÁRULÁS (CONSENSUS PALATINALIS) A nádornak az adományozáson kívül arra is volt joga, hogy magánszemélyeknek olyan intézkedéseit, amelyek révén 32 jobbágy telken aluli nemesi birtokaikat másokra örökösen átruházták — örökvallás, csere, peregyezség, örökbefogadás, esetleg fiúsítás útján —, jóváhagyassa, azokhoz hozzájárulhasson. 88 A nádori hozzájárulás ez esetben is a birtokban levő ,,ius regium"-ot, királyi jogot adományozott a kérvényezőknek. Az átruházás alapja a felek között létrejött, általában írásbeli megállapodás, szerződés, magánadományozás volt. A törvények a nádorhelytartónak erről az állandóan és viszonylag sűrűn gyakorolt jogáról nem szólnak. A nádori hozzájárulást rögzítő oklevél szerkezete Esterházy Pál idejében — s általában is — a következő volt:
