Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori adomány

megadományozottnak a birtokba való bevezetését és beiktatását. A nádori parancs szövegét mind a hiteles helyeknek szóló eredeti oklevelekből, mind a hiteles helyek válaszából, jelentéseiből jól ismerjük. A parancslevélben a nádor, a hiteles hely megszólítása után, elismétli, egyes részeket szó szerint átvéve, az adománylevél lényeges adatokat tartalmazó részeit, közli, hogy kiadta az adománylevelet, s felkéri a hiteles helyet, hogy a név szerint is felsorolt nádori emberek egyikével küldje ki saját, tanúbizonyság felvételére alkalmas hites emberét, a káptalan egy tagját; menjenek ki a szóban forgó birtokra, s a szomszédokat összehíva végezzék el az ilyenkor szokásos nyomozást, majd utána vezessék be és iktassák be a megadományozottat a kapott birtokba. Ha ellentmondók lennének, azokat idézzék a nádor elé a királyi kúriába, végül pedig eljárásukról az ellentmondók és megidézettek nevével együtt küldjenek a nádorhoz jelentést. A nyomozásban részt vevő nádori ember csak megyebeli birtokos lehetett abban a megyében, ahol az adománybirtok feküdt, különben később a nádori adományt vissza kellett vonni.

50 A nádori bevezető és iktatóparancs külsejét a hiteleshelyek válaszukban röviden leírták. Anyaga papír: általában zárt, olykor nyílt (pátens-) formában állították ki. A zárt oklevelekre felső szélükön, kívülről rányomták ugyanazt a nádori pecsétet, amely az adománylevélen is rajta volt. Ezt a pecsétet a káptalanok, konventek ugyanúgy nevezték, mint maga a nádor (bírói hites pecsét, titkos pecsét).

51 A hiteles hely válasza döntő fontosságú volt az adomány további sorsát illetően, ezért aprólékos részletességgel, mindenre kiterjedő figyelemmel készítették el. Ezért írták le benne a nádori parancslevél külsejét és írták át szó szerint szövegét is, majd rátértek a parancs leírására, a tulajdonképpeni jelentésre. Ebbéli tevékenységük lényegesen kiegészítette, sokszor pótolta is a nádori hivatal nyomozó eljárását. Majd pontosan beszámoltak a nádori és hiteles helyi ember működéséről, kiküldésük napjától a hiteles helyhez való visszaérkezésükig. Ha nem volt ellenmondás, jelentették, hogy a bevezetés és beiktatás megtörtént; ha volt, erről készítettek kimerítő jelentést. Ugyanakkor a fél számára is kiadták a szükséges hiteles helyi bizonyságlevelet. Az ellenmondás következményeképpen a feleknek meg kellett jelenniük a királyi kúriában a nádor előtt, s ha ott nem tudtak megegyezni, elkezdődött a bizonytalan ideig húzódó birtokper. Előfordult azonban, hogy a nádori adománylevél birtokában levő fél akkor is magához ragadta a birtokot, ha ellenmondás volt. Ez törvényellenesen ment végbe, hivatali hatalommal való visszaélés útján, erőszakkal. 1686. augusztus 4-én a nádor Bocskay Zsigmondnak, a garamszentbenedeki konvent jegyzőjének Hont megyei birtokokat adományozott. Az alábbiak bizonyítják, hogy a törvény nem ok nélkül tiltotta a jegyzők megadományozását. A konvent prefektusa tizedszedés céljából eltávozott, de Bocskay előzőleg kieszközölte nála, hogy a nádori és a konventi emberrel együtt ő maga bonyolíthassa le a bevezetést és beiktatást. A birtokot a nádortól azon a címen kérte, hogy azok az első birtokos család kihalása folytán háramlottak a koronára. S amikor jelentke-