Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori adomány
zett a családnak egy törvényes leszármazottja, s a szabályos határidőn belül ellenmondással élt, a jegyző erről nem vett tudomást. De az örökös sem mondott le jogairól, s végül elérte, hogy a nádor 1688. augusztus 6-án visszavonta és megsemmisítette a Bocskay Zsigmond javára tett adományt. 52 Ennél az egy adománynál a törvénytelenségek egész sorozata mutatható ki. Hiteles helyi jegyző kapta az adományt, ellentétben az 1655: 32. törvénycikkel. A nádori ember nem volt megyebeli birtokos. A hiteles helyi jegyző saját ügyében maga irányította a beiktatást, s végül eltagadta az ellenmondást. Ugyancsak Hont megyében a helyettes alispán, Madách János és felesége nádori adományul kapta a magvaszakadt Garay család több megyében is fekvő birtokait, s ő sem törődött az ellenmondásokkal, hanem a birtokokat „contra contradictionem occupálván" egy ideig kezében tartotta. Perre került sor, s ekkor a nádor, egyúttal bányavidéki főkapitány, kiküldte helyettesét, Koháry István vicegenerálist, aki Hont megye tisztikarából bizottságot szervezett, s ennek segítségével szerződést hozott létre a felek között. 53 Madách János az 1687/1688. évi országgyűlésen Hont megye egyik követe volt, s a nádori konkurzusokon is képviselte a megyét. 54 Megsemmisítette a nádor Meskó Jakab, későbbi királyi jogügyigazgató 1695. október 10-i nádori adományát, aki szintén figyelmen kívül hagyta az ellenmondást, s a vitássá vált nádori adomány biztosítása érdekében egyik ítélőmester előtt pert indított. Ám kiderült, hogy az ellenmondó nem zálogjogon, hanem ősi jogon birtokolja az adománylevélben felsorolt javakat, s így a nádor 1696. május 5-én visszavonta a Meskó részére tett adományt. 55 1701-ben Skarbala András — Nyitra megye alispánja, alországbíró, később alnádor — rokona, Skarbala Judit tiltakozása ellenére foglalta el, nádori adománylevéllel, a nőt illető birtokrészt, amit később Nyáry Zsigmond és felesége örökölt. Skarbala Judit egyikük ellen sem mert pert indítani, tiltakozásával és ellenmondásával pedig nem ért el eredményt. Ezért 1713-ban, már Skarbala András halála után, az országgyűlés elé terjesztette panaszát. 56 Példa volt arra is, hogy a bevezetést és beiktatást nem a törvényekben előírt nyilvánosság biztosításával hajtották végre. Ennek oka néha az volt, hogy egyes birtokokra a török közelsége miatt nem mertek kimenni, hanem valamelyik biztonságosabb szomszédos helységben bonyolították le az eljárást. 57 De olykor szándékosan mellőzték a nyilvánosságot. Ezt nevezték „clancularia statutio et impetratio"-nak, amiből sok zavar származott, pl. kettős eladományozás is bekövetkezhetett. A király 1696 szeptemberében eladományozott egy háramlott birtokot, s a nádornak sem ez, sem a már megtörtént beiktatás nem jutott tudomására, így 1696. november 29-én ő is eladományozta ugyanazt. Amikor a tévedés kitudódott, a nádor 1697. február 11-én megsemmisítette adományát. 58 A törvény előírása szerint az adománylevél kiállításától számított egy éven belül meg kellett történnie a beiktatásnak. Ha ezt valaki elmulasztotta, bekövetkezhetett a birtok újbóli eladományozása. A fentebb említett Skarbala András 1699. december 14-én bizonyos Trencsén megyei birtokokra királyi adomány levelet kapott. De
